
Igen, a "punk" skatulya mindig is szűk volt neki, használjuk inkább a "power pop" kifejezést, és akkor az öreg punkok is bevallhatják, hogy tulajdonképpen ők is nagyon bírják ezek a lüke Green Day-slágereket. A harminc felé közeledő, ám gúnyos alapállását megőrző Billie-t egyre jobban foglalkoztatja az idő és a fiatalság múlása, miközben egyre többet látogat vissza a popzeneártatlan ifjúkorába, a hatvanas évekbe (a harmonikás Hold On vagy a Jackass a beatkorszakban is megállta volna a helyét), vagy még annál is régebbre (mint például a vicces orgonával nyitó, umcaccás Miseryben teszi). Az akusztikus gitárok szerepének növekedését szemlélteti a záródal, a Macy's Day Parade is. Szeptember végétől az Interjúk alrovatban olvasható egy exkluzív anyag, mely Hamburgban, egy személyes beszélgetés során készült: a zenekar egyetlen "szemtől szemben"
interjúja a magyar média számára az új album kapcsán.
7/10