
Hősünk egyike azoknak az utolsó, öntudatos zenészeknek, akik művészetet hoznak létre a popzene nyelvén, ébresztőt harsogó mondanivalóval, immáron kilenc remekbeszabott lemezen keresztül.
A Twist Olivér-kiáltványon érződik, hogy nagyjából egy időben vette fel a
Christie Malry's Own Double Entry című filmzenével, ugyanúgy tematikus a felépítése, ugyanúgy vissza-visszatér a főtétel, de ugyanúgy ironikus is, mint szinte bármelyik Haines által fémjelzett Auteurs-, Baader Meinhof- vagy Black Box Recorder-lemez. A zenei világ is hasonló, csak még burjánzóbb, még több idézetet vonultat fel, mint eddig. Akusztikus és elektromos gitárok keveredése, vonószenekar, csengő-bongó effektek, ritka fúvósok, imitált csembaló, szarkasztikus dobgéphangzás, suttogó énekhangon az örökös halálfixáció. A kiáltványszerű lemezen a Dickens-hős Oliver Twist példázata vonul végig Luke Haines-es csavarral modernizálva, az anyag a címadó dal három variációja köré szerkesztődik, hasonlóan, mint ahogy a filmzenelemez a
Discomania című szám köré - ami itt viszont egy negyedik változatban feszít! Már a nyitódal, a
Rock N' Roll Communiqué No.1 leszögezi: "
ez nem szórakoztatás lesz", himnikus gitárszólót kapunk az
England vs. Americában, a záró
The Oliver Twist Manifesto pedig egy Dr. Dre-Eminem parafrázis(!), de a kulcsmondat a
Christban hangzik el: "
33 és egyharmad évesen / ez pont annyi, amennyit Krisztus töltött a Földön / elhatároztam, hogy minden kapcsolatot megszakítok a show-biznisszel"
. Hamarosan kiderül, hogy az 1967-es születésű zenész mennyire gondolja komolyan.
9/10