A Carbonfools zenekar története egészen 2000-ig nyúlik vissza az időspirálon, amikor a fent említett Bicskei Titusz lemezlovas és Tóth Szabolcs szitárművész, alias Saby Shankar együttműködéséből megszülettek a Szénhülyék első számai. Rendes együtteshez illően nem állandósult egyből a tagság. Szabi teljesen érthető módon Indiában tökéletesíti tudását, viszont távoztával sem kong az ürességtől a próbaterem. A basszusgitárosi posztra Zsazsa érkezett a Thaifunból, a dobok mögé Keletien a Publo Hunnyból, míg Vigh Dávid a VHK-ban gitározott, a perkás Zsüli pedig a Palermo Boogie Gangben játszott korábban. A csapatnak ebben a formációban három maxija is megjelent bakeliten egy független angol lemezcégnél a Mint Source-nál, az album végül mégsem ott, hanem a magyar CrossRoadsnál jött ki. A lemez beköszönő konferansz utáni első száma, a Smoker, mint jó intro, egyből mélyvíz: hangulatos reggae-bigbeat, amiben Újvári Péter (UP!) echte jamaikai módjára énekel néhány sort, miközben a füstös szöveghez illeszkedve a háttérben néha felcsendül a Smoke On The Water örökzöld gitártémája is. Az eklektika később csak tovább erősödik. Van itt elektro-popba oltott Beatles-örökzőld, drum'n'bass az egyiptomi DJ Mada énekével megbolondítva, krampusz-house és Tilos Rádió-s házi-himnusz. A címadó dalban, a második Bëlga-albumon is feltűnő Új Látásmód Fúzió-frontember, Gáspár Kornél énekel – ezt a számot valószínűleg a Sisters Of Mercy előtti tisztelgésnek szánták. Szűcs Krisztián a Heaven Street Sevenből egy húzós kis house-os dalra vokalizál (Business), a lemezt záró The Endben pedig egy lemezszakmában dolgozó haver, Christian aka Gaulamin mutatkozik be énekesi oldaláról. Összességében a Poisoned Goulash hiánypótló matéria, sok ilyen zenére lenne szükség, hogy az emberek ne csak az egymást kizáró stílusokban gondolkodjanak.


8/10