Megérte ennyit várni? Végül is meg, az Amazing című slágerrel felvezetett Patience egész jó lemez. Sajnos nem az a modern album, amit a hangmintákban gazdag két 2002-es dal ígért, de azok viszonylagos sikertelenségét látva Jorgosz bizonyára úgy gondolhatta, hogy jobb lesz visszatérnie a jól bevált receptekhez (sőt visszatért a Sony kiadóhoz is, amely ellen olyan látványosan pereskedett – és vesztett – a kilencvenes évek közepén). Érzelmes balladák és tempós funkys táncdalok váltakoznak rendre, s bár a lemez keretét adó univerzálisan fájdalmas hangvételű címadó zongorás dal alapján valami új What`s Going On? típusú konceptalbum sejlik fel (a nagy példakép, a néhai Marvin Gaye bele is kerül az egyik dal szövegébe), végül inkább a negyvenéves dalszerző-énekes személyes helyzetjelentése lesz belőle, arról hogy a nagy botrányok, megaláztatások és a családi, baráti körében őt ért veszteségek után hogyan mentette meg életét egy új szerelem, az American Angel című dalban megénekelt és a borítófüzetben is látható jóképű texasi srác. Előkerülnek régi emlékek, a gyökerekhez visszaásó Round Here-ben még a gyerekkori barát és későbbi Wham-partner Andy Ridgley is felbukkan, a My Mother Had A Brother pedig a homoszexualitása miatt öngyilkosságot elkövető nagybácsi történetére reflektál. A John And Elvis Are Dead egy három évtizednyi kómából felébredő ember, a szubverzív módon slágeres Cars And Trains egy anyja új pasijaival hadilábon álló fiú, a túl hosszúra nyúló trance-es Precious Box pedig a való életet képernyővel pótló tévéfüggő szemszögéből tekint a világra (ez utóbbi szám tulajdonképpen a cyber-pornós Freeek! testvérdarabja). Ami pedig a house-os Flawless (Go To The City)-ben történik, az még a Shoot The Dog Human League-től egy az egyben átemelt énekbetétjénél is meghökkentőbb: George egy néhány évvel ezelőtti klubsláger, a Flawless című The Ones-szám eredeti alapjaira és refrénjére énekel új szöveget a vadul bulizó szép és fiatal emberekről (akik bizonyára karaokézni is szeretnek)!

Mindent összevéve a Patience egy bő lére eresztett, de szuperigényes, érzelmes, de okos felnőtt poplemez, melynek utolsó dala, az állítólagos végleges visszavonulást visszhangzó Through remélhetőleg nem bizonyul profetikusnak és lesz folytatás. Ha nyolc év múlva, hát nyolc év múlva...


8/10