Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

The Polyphonic Spree: Together We`re Heavy
|
olvasói:
(0)
(Good Records)

A dallasi Polyphonic Spree jelenleg 24 tagból áll, és mindannyian tógát viselnek. Együtt tényleg nagyon súlyosak, az általuk közösen létrehozott zene pedig meglehetősen fajsúlyos. A Together We`re Heavy a 2002-ben megjelent (eredetileg még 2000 őszén rögzített) The Beginning Stages Of... című debütálás egyenes folytatásának tekinthető, még mívesebb és lenyűgözőbb.


Ha van nekünk Flaming Lipsünk és Mercury Revünk, minek egy Polyphonic Spree? Jogosnak tűnne a kérdés, hiszen feltűnően sokszor juthat eszünk a dallasi hippi-galerit hallgatva e két fenti formáció. Nos, egyrészt sem a Lipsnek, sem a Revnek nem volt 2004-ben lemeze, (2003-ban sem, ami azt illeti, abban az évben a Grandaddy pótolta valamelyest a hiányukat), másrészt szó sincs plagizálásról, csak útmutatásról, no meg a gyökerek is azonosak: The Beatles, The Beach Boys, Neil Young. Azon kívül pillanatnyilag nincs még egy ilyen jelenség. 24 ember – most már színes – tógákban, átszellemült mosollyal az arcukon, láthatóan mindent nagyívben leszarnak, fürdenek a népfényben és csak grandiózus dalaik vannak. Hippiznek, na. Az első lemez két nap alatt felvett demónak készült, zömében rövid (két-három-négy perces) dalok csokra volt. A második lemezt egy éven át rögzítették, hosszan pihentették mielőtt megkeverték volna, két perces fragmentumokból és nyolc-tíz percig terjedő opuszokból áll össze koherens szimfóniává. A göndörfürtű Tim DeLaughter és társai megtanultak kevesebbet beletenni egy-egy dalba (nem kell félni, még így is monumentális az eredmény), és jobbak lettek a szerzemények felépítésében, többtételessé tételében is. Folytatódik az előző korong címtematikája (a Section 11 című tétellel kezdődik az új album - mivel az előző a Section 10-ig tartott - , és ezúttal is zárójelben vannak az igazi dalcímek), újra az énekkar, a fúvós kvintett, DeLaughter hélium-éneke (ami néha tényleg kísértetiesen hasonlít a Flaming Lips-vezér Wayne Coyne előadására), a slágeres kórus-refrének, a „reménnyel fertőzött” szövegek, valamint a sokrétű hangszerelés jelentik az emblematikus elemeket. És igen, igazi sláger szintén akad: az első két kislemezdal, az MTV Video Music Awards gáláján Marilyn Manson által bekonferált Hold Me Now és a mini-pop-opera Two Thousand Places akármilyen összevetésben helyt áll. A bemutatkozás váratlanságából eredő hatás természetesen elmaradt, de minden más szempontból még erősebb lett az új album.


9/10
Dömötör Endre
2004.12.06
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 21., hétfő

Konstantin
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.