Az énekes a kiskorú Emily iránti vonzalmát foglalja dalba („nem érdekel a híradó / sosem hallgatom a Crackhouse Bluest ... / csak Emilyvel akarok táncolni / Emily, édesem, légy a feleségem / tárj fel engem egy konyhakéssel”), meg is kapja a „sütit” a lány mamájától, megkapja az engedélyt a kormánytól is, de mire a papnak is szólnának, addigra hősünk már Jenniferrel akar táncolni, akinek „van egy egérlyuka tele galambmocsokkal, egy rágógumihegy tetején”, csakhogy nála valahogy olyan gyászos a hangulat, ezért Adam máris inkább Eleanorral csörögne („bébi, ahogy ledöntelek arra a perzsaszőnyegre / na, ilyen filmekről álmodom én / juhúú!”). Aztán pajkos villanyorgona-szóló következik... És ha már ennyi lány szóba került, tegyük hozzá, hogy Adam Green ebben a dalban a hatvanas évek eleji girl group színtér pasája, a producerzseni Phil Spector által jegyzett Da Doo Ron Ron című 1963-as Crystals-sláger dallamát idézi meg.

A maxin a slágerdal és bohém videoklipje mellett csupa átirat szerepel: az Emily szövegében is említett Crackhouse Blues című saját szerzemény eltérő, izgágább verziója countrys elektromos gitárral, továbbá két feldolgozás kortárs haverok számaiból. A szintén countrys elektromos gitárral színezett, de inkább álmatag doorsos felhangokkal bíró The Rotary Shake eredetije egy kevéssé ismert gitáros-énekes, Turner Cody 2003-as The Class Act című – sorrendben már hatodik – magánkiadású demóján jelent meg (Cody és Green a New York-i anti-folk színtérről ismerik egymást, mindketten szerepeltek például a 2002-es Antifolk vol.1 válogatáson), a kábszeres életmódon mosdatlan szájjal ironizáló What A Waster című korai Libertines-kislemezdal egyetlen akusztikus gitárral előadott Adam Green-féle verziója pedig már a Jessica maxi bizonyos változatain is hallható volt (Adam 2003-ban turnézott a Libertinesszel, sőt nemrég Pete Doherty másik zenekara, a Babyshambles társaságában is, így közvetlen közelről figyelhette a kortárs popzene leghíresebb drogfüggőjét). Nagy-Britanniában a What A Waster feldolgozás a maxin nem, csak a bakelitkislemez B-oldalán szerepel, ezért érdemes a német kiadású maxit keresni, mert azon mind a négy dal rajta van (és még így is csak 8 perc 47 az egész).


9/10