Miért választotta megfilmesítésre Charlie és Willy Wonka történetét?

Még gyerekkoromban olvastam ezt a mesét, és nagyon szerettem. Számomra Roald Dahl azok közé az írók közé tartozik, akik egyszerre szólnak gyerekekhez és felnőttekhez. Kiskoromban azért rajongtam érte, mert kicsi voltam, most pedig azért, mert nagy vagyok. És rendezőként egyszerre szólíthatom meg a hozzám hasonló korú felnőtteket és a hozzám hasonlóan mesekedvelő gyerekeket.

Gondolja, hogy sok közös vonása van Roald Dahllal?

Annyiban mindenképpen, hogy én is nagyon kedvelem az érzelmesség és humor sötét tónusú keverékét. Dahl meséinek gondolat- és színvilága mindig nagy hatással van rám, mert annak ellenére, hogy gyerekmesék, nem félnek erősnek, sötétnek, meghökkentőnek, néhol pedig meglepően könnyednek lenni. Nagyon közel áll hozzám ez a fajta mesélőmód.

Úgy tűnik, Johnny Depp személye is nagyon közel áll Önhöz. Mindig ő volt az elsőszámú jelölt Willy Wonka szerepére?

Szeretek vele dolgozni, ráadásul minden alkalommal más élményt jelent a vele való munka. Minél többet dolgozunk együtt, annál mélyebb lesz a barátságunk - szakmailag és emberileg egyaránt. Félszavakból is megértjük egymást, sőt ha kell, kézjelekből is. Különösen az Ollókezű Edward óta.

Depp a nézőket rendszeresen meglepi különböző szerepekben. A forgatáson is tartogat meglepetéseket a stáb számára?

Mi az hogy! Nagy mókamester. De a legnagyobb meglepetést azzal okozta számomra, hogy néhány év alatt ő lett a földkerekség egyik legnépszerűbb embere. Mindig tudtam, hogy kivételes figura, de azt lidérces karácsonyi álmaimban sem gondoltam volna, hogy ő a világ leglazább csávója. Örülök a sikerének, meg a közös sikereinknek is persze.

A filmben látható csokigyár fizimiskája alapján úgy tetszik, visszatért az expresszionista és gótikus stílusjegyekhez.

Igen, beleadtam ebbe az épületbe apait-anyait: színes és fekete-fehér, kalandos és borús egyszerre, szóval mókás egy épület. Világéletemben szerettem kevergetni, egyedül az arányokra kell odafigyelni, ha már széles skáláról válogatom az összetevőket.

A díszletek egyszerűen lenyűgözők. Miért volt fontos teljes egészében felépíteni, ha számítógéppel sok munkát meg lehetett volna spórolni?

Nincsenek ellenérzéseim a digitális technikával szemben - magam is kihasználom az előnyeit -, de akik ismerik a munkáimat, azok biztosan tudják, hogy egyszerűen imádom az igazi díszleteket. Egy színésznek is sokkal könnyebb a dolga egy valós térben, mint a kék vászon előtt. Főleg, ha gyerekekkel dolgozik az ember: nekik nagyon sokat segít a játékban, ha a helyszín segítségével jobban átélhetik a szerepüket. A Charlie és a csokigyár nem nagy költségvetésű akciófilm, ezért a történet működése szempontjából a puszta látványnál fontosabb a tér szerkezete és az ottlét zsigeri érzése.

Korábban azt nyilatkozta, ez a film egy szöveghű feldolgozás. Mégis, van valami eltérés a könyvben írottaktól?

A könyv szelleméhez végig hűek maradtunk, bár kicsit meg kellett bolygatni a jelentésrétegeket. Wonka figurája például kicsit árnyaltabb és sötétebb lett, ezért a karakter háttértörténetét is jobban ki kellett dolgoznom. Szerintem nem ártott neki.

Mennyire lett sötét szegény Willy? A gyerekek bírni fogják?

Persze. Nyugodtan el lehet vinni a gyerekeket is a filmre!

Ezek szerint nem lesznek álmatlan éjszakáik?

Maximum a szülőknek. De ez persze attól függ, hogy ki mitől parázik - nekem speciel néha a Teletubbies is képes betenni a kaput.