Aki nem ismeri a két gülüszemű gyurmafigura, a virsliujjú, sajtimádó, feltaláló agglegény, Wallace és az ő hűséges kutyája, Gromit Oscar-díjas és -jelölt rövidfilmes kalandjait, annak most itt a remek alkalom. A gyurmaduó nagyjátékfilmes debütálása talán a legjobb felnőtteknek (is) szóló animációs film a Shrek-filmek óta.
Nick Park alkotótársával, Steve Boxszal remekül felismerte (ahogy tette azt már korábbi munkájában, a Csibefutamban is Peter Lorddal), hogy az egész estés szórakozáshoz nem elég a bűbájos történet és az elragadó figurák, tele kell pakolni a művet filmes utalásokkal (sőt nem átallott egy három-, de legalább kétcsillagos, igazán pajzán poént is elhelyezni a filmben).
Ennek megfelelően a Wallace és Gromit és az Elvetemült Veteménylény továbblép a korábbi vidám történetek egyszerűségén és szabályos műfajparódiaként tálalja magát: komplett kis gyurmahorrorfilmet láthatunk vérre szomjazó vérfarkas helyett óriás zöldségekre éhező vérnyúllal, vámpírvadász helyett lökött, de vérengző kedvű nemessel, aki nem ezüst-, hanem aranygolyóval próbálja levadászni a szörnyet, vér és belsőségek helyett pedig zöldségben fogunk tocsogni. Bizony hullanak a gyönyörű sütőtökök, répák és padlizsánok, a legviccesebb mégis az, amikor - sok más horrorklasszikus mellett - megidéződik az 1931-es Frankenstein vagy az 1933-as King Kong.
S hogy mindebben mi a szerepe két főhősünknek? Wallace és Gromit ugriasztó elit alakulatot alakítva megpróbálja humánusan megvédeni a zöldségóriások éves versenyére készülő kisváros kertjeit az elszaporodó rágcsálóktól, majd a váratlanul felbukkanó szörnynyúllal is felveszik a küzdelmet. Eközben nemcsak a burleszk hagyományait elevenítik fel, de micimackói magasságokban és mélységekben modellezik az emberi viszonyok és viselkedésformák mintázatát. S akinek mindez nem elég, annak a különböző kütyük és találmányok (a már jól ismert, a reggeli felkelést megkönnyítő szerkezeten kívül például az ún. Nyuszívó 6000) megfigyelése szerezhet kellemes perceket.
Ennek megfelelően a Wallace és Gromit és az Elvetemült Veteménylény továbblép a korábbi vidám történetek egyszerűségén és szabályos műfajparódiaként tálalja magát: komplett kis gyurmahorrorfilmet láthatunk vérre szomjazó vérfarkas helyett óriás zöldségekre éhező vérnyúllal, vámpírvadász helyett lökött, de vérengző kedvű nemessel, aki nem ezüst-, hanem aranygolyóval próbálja levadászni a szörnyet, vér és belsőségek helyett pedig zöldségben fogunk tocsogni. Bizony hullanak a gyönyörű sütőtökök, répák és padlizsánok, a legviccesebb mégis az, amikor - sok más horrorklasszikus mellett - megidéződik az 1931-es Frankenstein vagy az 1933-as King Kong.
S hogy mindebben mi a szerepe két főhősünknek? Wallace és Gromit ugriasztó elit alakulatot alakítva megpróbálja humánusan megvédeni a zöldségóriások éves versenyére készülő kisváros kertjeit az elszaporodó rágcsálóktól, majd a váratlanul felbukkanó szörnynyúllal is felveszik a küzdelmet. Eközben nemcsak a burleszk hagyományait elevenítik fel, de micimackói magasságokban és mélységekben modellezik az emberi viszonyok és viselkedésformák mintázatát. S akinek mindez nem elég, annak a különböző kütyük és találmányok (a már jól ismert, a reggeli felkelést megkönnyítő szerkezeten kívül például az ún. Nyuszívó 6000) megfigyelése szerezhet kellemes perceket.
Wallace and Gromit: The Curse of the Were-Rabbit
angol animációs film, 85 perc, 2005
A Wallace és Gromit-sorozat első egész estés moziváltozatában a gyurmafigura duónak (a feltaláló agglegénynek + hűséges kutyájának) a kertek védelmében egy félelmetes vérnyúllal kell felvennie a küzdelmet.
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek