A Broken Social Scene nevű soktagú (10 és 17 között váltakozó létszámú) kollektíva soraiban szintén szerepel hősnőnk, így a formáció 2005-ben megjelent címnélküli harmadik nagylemeze némiképp magyarázatot adhat Feist elfoglaltságára (ott négy dalban hallhattuk énekét). Szórványos – válogatásokon (például a Monsieur Gainsbourg Revisited feldolgozáslabumon) és más művészek albumain – való vendégszereplései is tudósítottak „Camille kanadai unokanővérének” hogyléte felől, így igazán komoly okunk nem lehet a panaszra. A két Juno-díjat („kanadai Grammyt”) is elnyerő Let It Die után kiadott Open Season egybegyűjti Feist elmúlt két évének kollaborációt, valamint dokumentációja annak, ahogyan egy naiv énekesnő felismeri a remixekben rejlő értéket. Hangulatos nyitányként Feist fő segítője, Gonzales játssza el a One Eveninget egyetlen zongorával, majd következik egy másik baráti formációval, az Apostle Of Hustle-lel közösen előadott, belassított, elnyújtott Inside + Out verzió (melyet egy BBC-rádióműsorban rögzítettek). Itt van a Z című Gonzales-korongról már ismert Lovertits, és egy-egy dal a Readymade FC nevű francia kollázs-dance projekt és Jane Birkin lemezeiről (ez utóbbi egy nagyszerű duett). A további kilenc remixről leginkább azt mondhatnánk, hogy átöltöztetései a daloknak, bár néhány a klasszikus tánczenei értelemben is megállja a helyét – a Postal Service-, Do Right- és K-OS-verziók remek példák erre. A többit nagyrészt a Let It Die-t felügyelő Renaud Letang/Gonzales páros készítette: hasonló a hangulat, mégis új arcát mutatják az eredeti daloknak (néha – például a One Evening, vagy a Mashaboom esetében – egészen közel jutnak Herbert hangzásához és színvonalához). A borító és a kislemezek fotóit is tartalmazó füzetke pedig külön piros pontot érdemel. 
 
 
8/10