(Geffen / Universal)
Épp ideje volt már, hogy Mary J. Blige kiadjon egy karrierösszegző válogatást: a hiphop soul királynője 15 éve debütált a What’s The 411 albummal, és most éppen sikerei csúcsán van. Bár, ami azt illeti, az elmúlt években is mindig úgy tűnt, hogy az R&B díva a pont a csúcson van: megbízhatóan jelentkezik kétévente lemezekkel és azok megbízhatóan fogynak milliós példányszámban – ez alól a 2001-es No More Drama vagy a legutóbbi The Breakthrough sem volt kivétel.
Épp ideje volt már, hogy Mary J. Blige kiadjon egy karrierösszegző válogatást: a hiphop soul királynője 15 éve debütált a What’s The 411 albummal, és most éppen sikerei csúcsán van. Bár, ami azt illeti, az elmúlt években is mindig úgy tűnt, hogy az R&B díva a pont a csúcson van: megbízhatóan jelentkezik kétévente lemezekkel és azok megbízhatóan fogynak milliós példányszámban – ez alól a 2001-es No More Drama vagy a legutóbbi The Breakthrough sem volt kivétel.
Az viszont már korántsem biztos, hogy ez a mostani válogatásalbum megfelelően reprezentálja az 1971-es születésű New York-i énekesnő életművét. Nagyon sok alapdal lemaradt, nincs itt az énekesnő legelső sikere, a You Remind Me, kihagyták a Dance For Me, All That I Can Say, Love @ 1st Sight és Everything című számokat is, sőt az 1999-es Mary és a 2003-as Love & Life albumokról egyetlen hang sem került át. Dicséretes viszont, hogy kapunk négy új szerzeményt – és mindjárt ezekkel is kezdődik a CD. A középtempós, múltba visszatekingetős Reflections (I Remember) a nyitódal, aztán jön a jövőbe tekingető We Ride (I See The Future), ami hellyel-közzel ugyanolyan, mint az első szám (ugyanazok a szerzők jegyzik is őket) csak éppen sokkal nagyobb slágerpotenciál van benne. A You Know mozgalmas hiphop, jó ütemekkel, míg a John Legenddel előadott King & Queen című duett nyugtatott, hetvenes évekbeli revüparti-maxiblues hangulatot hoz, Stevie Wonder-hangmintával.
A megszállott Mary J Blige-rajongók joggal háboroghatnak azon, hogy ez meg az a szám miért hiányzik, de az „átlagos” zeneszerető semmiképpen nem jár rosszul a Reflections (A Retrospective) albummal, mert egyszerűen nincs rajta rossz dal. Eleve annyi rajta a világsztár, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük: a már említett John Legend mellett felbukkan egy-egy duett erejéig Wyclef Jean, George Michael és Bono a teljes U2 kíséretében, továbbá Method Man és 50 Cent is (na jó, ez utóbbi kettő nem duett, csak featuring, de teljesen mindegy), és nincs hiány klasszis dalszerzőkben sem (az I’m Going Down Norman Whitfield-szerzemény, az As egy Stevie Wonder-feldolgozás, a You’re All I Need To Get By eredetileg egy Ashford/Simpson-kompozíció, a One pedig ugyebár U2-örökzöld). Aztán itt van még az énekesnő egyik korai sikere, a Real Love (amin azért kicsit már hallatszik, hogy nem tegnap volt 1992), vagy a hiphop soul királynő egyetlen No.1 slágere, a Dr Dre produceri munkáját dícsérő Family Affair, ami mit sem vesztett dögösségéből. Kicsit olyan az egész lemez, mint egy hollywoodi szuperprodukció, tele van sztárokkal és nagyon széles közönségréteget céloz meg, ráadásul nyitva hagyja a lehetőséget a folytatásra is – Blige-nak bőven van még annyi slágere és duettje, hogy elegendő lesz egy jövőben megjelenő második válogatásra is.
A megszállott Mary J Blige-rajongók joggal háboroghatnak azon, hogy ez meg az a szám miért hiányzik, de az „átlagos” zeneszerető semmiképpen nem jár rosszul a Reflections (A Retrospective) albummal, mert egyszerűen nincs rajta rossz dal. Eleve annyi rajta a világsztár, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük: a már említett John Legend mellett felbukkan egy-egy duett erejéig Wyclef Jean, George Michael és Bono a teljes U2 kíséretében, továbbá Method Man és 50 Cent is (na jó, ez utóbbi kettő nem duett, csak featuring, de teljesen mindegy), és nincs hiány klasszis dalszerzőkben sem (az I’m Going Down Norman Whitfield-szerzemény, az As egy Stevie Wonder-feldolgozás, a You’re All I Need To Get By eredetileg egy Ashford/Simpson-kompozíció, a One pedig ugyebár U2-örökzöld). Aztán itt van még az énekesnő egyik korai sikere, a Real Love (amin azért kicsit már hallatszik, hogy nem tegnap volt 1992), vagy a hiphop soul királynő egyetlen No.1 slágere, a Dr Dre produceri munkáját dícsérő Family Affair, ami mit sem vesztett dögösségéből. Kicsit olyan az egész lemez, mint egy hollywoodi szuperprodukció, tele van sztárokkal és nagyon széles közönségréteget céloz meg, ráadásul nyitva hagyja a lehetőséget a folytatásra is – Blige-nak bőven van még annyi slágere és duettje, hogy elegendő lesz egy jövőben megjelenő második válogatásra is.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek




