Minden magyar lányok vágyálmainak tárgya, a gyilkológép Uma Thurman egykori ura, a kölyökképű Ethan Hawke hatodszorra dolgozott együtt kedvenc rendezőjével, Richard Linklaterrel. A magyar nézők legkésőbb a Holt költők társasága bemutatása óta ismerik a filmkészítés más területein is jártas színészt, aki a Megetetett társadalom című gyorsétkezés-ellenes kiáltványfilmben apró, de fontos szerepet vállalt. Hawke-kal a film világpremierjén, a Cannes-i Filmfesztiválon beszélgettünk.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
- Azért kaptál szerepet ebben filmben, mert Richard Linklater korábbi rendezéseiben már bizonyítottál, vagy azért, mert vegetáriánus vagy?
- Öt kemény évig próbálkoztam a vegetáriánus léttel, de - hogy is mondjam - ... nem, nem vagyok az. Van azonban egy anyám, aki megszállott állatjogi aktivista, és rendszeresen küld nekem olyan felvételeket, melyek a vágóhidak működését, vagy éppen különböző módon meggyilkolt állatok halálát mutatják be. A film alapjául szolgáló könyvet, a Fast Food Nationt például jóval korábban kaptam meg tőle, mint Ricktől (Richard Linklater rendező - a szerk.), de szerintem anyám azért volt ilyen gyors, mert bűntudata volt - gyerekkoromban ugyanis gyakran vitt engem a McDonald’sba.
- Mennyiben volt más Rickkel dolgozni a Mielőtt...-filmek forgatásához képest?
- Teljesen más élmény volt, mert az említett filmekben nemcsak főszerepet játszottam, de a forgatókönyvek írásában is részt vettem. Most azonban mellékszereplő vagyok, egy hatalmas és nagyszerű színészgárda része, úgyhogy a Megetetett társadalom forgatása számomra inkább volt megtiszteltetés, mint nagy kihívás. De nem panaszkodom, hiszen ebben a filmben nincs is igazi főszereplő: Greg Kinnear karaktere például útközben szinte lemorzsolódik, és a mexikói vendégmunkások története veszi át a stafétát. És éppen ez a legizgalmasabb Rick új filmjében, hogy mer csapongani a cselekményszálak között, és újabb karaktereket górcső alá venni. Simán áthágja a forgatókönyvírás szabályait, és ez a film előnyére válik - az életben ugyanis nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt Hollywoodtól megtanultuk.
- Miért dolgozol szívesen újra és újra Linklaterrel?
- Rick nemcsak alkotótársam volt az utóbbi élvekben, de nagyon jó barátom is. Ezért jobban ismerem, és más szemmel nézem őt munka közben. Bámulatosnak tartom, hogy a karrierje különböző fázisaiban különböző énjei bújtak elő: A Rocksuliban apaként dolgozott, mert van egy általános iskolás fia; Az élet nyomában kockáin a filozófus énje mutatkozik meg; A Mielőtt felkel a Napban és az ikerdarab Mielőtt lemegy a Napban a romantikus Rick áll a kamera mögött; legutóbbi két filmje, a Kamera által homályosan és a Megetetett társadalom pedig erősen politikus mű.
- Gondolod, hogy a művészek kötelessége a politikai állásfoglalás?
- Egyszer, körülbelül tizenöt éve, panaszkodtam nagyapámnak - aki akkoriban befolyásos texasi politikus volt - a világ sanyarú helyzete miatt. Ő azzal nyugtatott meg, hogy ha a világ romlik is, a művészet legalább valamivel jobb lesz. A vietnami háború idejében például kiváló filmek születtek, szóval igazából hálával tartozunk a katasztrófáknak (nevet). Komolyra fordítva a szót: gyűlölöm a politikát, de kénytelen vagyok néha megmutatni a lapjaimat, állást foglalni bizonyos ügyekben. Bob Dylan mondta egyszer, hogy legalább abban az öt percben, amikor megírja egy dal egy versszakát, hinnie kell abban, hogy az a pár sor megjavítja a világot - mert ha ő nem hiszi el, ki más hiszi el helyette?
- Vajon a művészet mellett az ételek minősége is jobb lesz a világ romlásával?
- Az ételeké? Szinte kizárt. Főleg egy olyan világban, ahol a népesség 20 százaléka éli fel a megtermelt javak 80 százalékát. Arról nem is beszélve, hogy az élelmiszeripar hatalmas környezeti károkat okoz - és nem az íz, hanem a profit kedvéért.
- Nemcsak színészként és forgatókönyvíróként, de rendezőként is dolgozol. Mi manapság a filmkészítés legnehezebb része?
- Olyan filmre pénzt szerezni, amelyben emberek nem ölnek embereket, amelyben nincs lefilmezve a gyilkolás folyamata. Az egy nehéz feladat.
- Dolgoztok jelenleg valami új történeten Linklaterrel?
- Folyton dolgozunk valamin. Tegnap este is volt egy pár jó ötletünk, de attól tartok, már egyikünk sem emlékszik rájuk...
- Öt kemény évig próbálkoztam a vegetáriánus léttel, de - hogy is mondjam - ... nem, nem vagyok az. Van azonban egy anyám, aki megszállott állatjogi aktivista, és rendszeresen küld nekem olyan felvételeket, melyek a vágóhidak működését, vagy éppen különböző módon meggyilkolt állatok halálát mutatják be. A film alapjául szolgáló könyvet, a Fast Food Nationt például jóval korábban kaptam meg tőle, mint Ricktől (Richard Linklater rendező - a szerk.), de szerintem anyám azért volt ilyen gyors, mert bűntudata volt - gyerekkoromban ugyanis gyakran vitt engem a McDonald’sba.
- Mennyiben volt más Rickkel dolgozni a Mielőtt...-filmek forgatásához képest?
- Teljesen más élmény volt, mert az említett filmekben nemcsak főszerepet játszottam, de a forgatókönyvek írásában is részt vettem. Most azonban mellékszereplő vagyok, egy hatalmas és nagyszerű színészgárda része, úgyhogy a Megetetett társadalom forgatása számomra inkább volt megtiszteltetés, mint nagy kihívás. De nem panaszkodom, hiszen ebben a filmben nincs is igazi főszereplő: Greg Kinnear karaktere például útközben szinte lemorzsolódik, és a mexikói vendégmunkások története veszi át a stafétát. És éppen ez a legizgalmasabb Rick új filmjében, hogy mer csapongani a cselekményszálak között, és újabb karaktereket górcső alá venni. Simán áthágja a forgatókönyvírás szabályait, és ez a film előnyére válik - az életben ugyanis nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt Hollywoodtól megtanultuk.
- Miért dolgozol szívesen újra és újra Linklaterrel?
- Rick nemcsak alkotótársam volt az utóbbi élvekben, de nagyon jó barátom is. Ezért jobban ismerem, és más szemmel nézem őt munka közben. Bámulatosnak tartom, hogy a karrierje különböző fázisaiban különböző énjei bújtak elő: A Rocksuliban apaként dolgozott, mert van egy általános iskolás fia; Az élet nyomában kockáin a filozófus énje mutatkozik meg; A Mielőtt felkel a Napban és az ikerdarab Mielőtt lemegy a Napban a romantikus Rick áll a kamera mögött; legutóbbi két filmje, a Kamera által homályosan és a Megetetett társadalom pedig erősen politikus mű.
- Gondolod, hogy a művészek kötelessége a politikai állásfoglalás?
- Egyszer, körülbelül tizenöt éve, panaszkodtam nagyapámnak - aki akkoriban befolyásos texasi politikus volt - a világ sanyarú helyzete miatt. Ő azzal nyugtatott meg, hogy ha a világ romlik is, a művészet legalább valamivel jobb lesz. A vietnami háború idejében például kiváló filmek születtek, szóval igazából hálával tartozunk a katasztrófáknak (nevet). Komolyra fordítva a szót: gyűlölöm a politikát, de kénytelen vagyok néha megmutatni a lapjaimat, állást foglalni bizonyos ügyekben. Bob Dylan mondta egyszer, hogy legalább abban az öt percben, amikor megírja egy dal egy versszakát, hinnie kell abban, hogy az a pár sor megjavítja a világot - mert ha ő nem hiszi el, ki más hiszi el helyette?
- Vajon a művészet mellett az ételek minősége is jobb lesz a világ romlásával?
- Az ételeké? Szinte kizárt. Főleg egy olyan világban, ahol a népesség 20 százaléka éli fel a megtermelt javak 80 százalékát. Arról nem is beszélve, hogy az élelmiszeripar hatalmas környezeti károkat okoz - és nem az íz, hanem a profit kedvéért.
- Nemcsak színészként és forgatókönyvíróként, de rendezőként is dolgozol. Mi manapság a filmkészítés legnehezebb része?
- Olyan filmre pénzt szerezni, amelyben emberek nem ölnek embereket, amelyben nincs lefilmezve a gyilkolás folyamata. Az egy nehéz feladat.
- Dolgoztok jelenleg valami új történeten Linklaterrel?
- Folyton dolgozunk valamin. Tegnap este is volt egy pár jó ötletünk, de attól tartok, már egyikünk sem emlékszik rájuk...
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek