Már az új lemez első másodperceiben nyilvánvalóvá válik, hogy a Kaiser Chiefs ugyanott folytatja, ahol az Employmenttel abbahagyta: ”lá-lá-lá” vokálok, azonnal fülbemászó dallamok, a britpop fénykorát idéző gitárriffek. Az is gyorsan kiderült, hogy a siker sem pártolt el mellőlük: a mintegy hárommillió példányban elkelt debütálás után a második album beharangozó kislemeze – az előbbiekben már vázolt nyitószám, a Ruby – a kvintett történetében először a slágerlisták legfelső fokáig jutott, és aztán pár héttel később az album is megismételte a bravúrt.  
 
A zenekar tagjai számára ezúttal az volt a lemezkészítés hajtómotorja, hogy bebizonyítsák, téves az „egylemezes csoda” bélyeg velük kapcsolatban (és mivel körbeturnézták a Földet, azt is szerették volna megmutatni, hogy képesek „kitekintőbb” szemléletre is a tipikus brit megközelítés mellett). A klasszikus angol popzenei hagyományokban, frappáns new wave-ben és slágeres britpopban megmártott hangzás szinte semmit sem változott, ezúttal is a Smiths- és Blur-lemezek klasszis producere, Stephen Street felügyelte a munkát. A Yours Truly, Angry Mob némileg komolyabbnak szánt szövegekkel, sötétebb humorral szolgál, de a lemez kiegyenlítetten slágeres, azonnal fülbemászó dalai (The Angry Mob, Heat Dies Down, Everything Is Average Nowadays, Learnt My Lesson Well) inkább együtténeklős berúgások kísérőjeként működnek, mintsem szociologikus tablóként. Nincsenek különösebb újítások a zenekar világán belül, de mindegyik szerzemény tisztességen felépített és a sok Kinks-, Jam-, Madness-, Smiths-, Blur- és Supergrass-idézet között azért akad kakukktojás is: ilyen a My Kind Of Guy jótékony pszichedéliája vagy a dobos Nick Hodgson dobos által énekelt, másfélperces, zongorás, Guillemots-hangzással rokon Boxing Champ (ami az album nálunk kapható nemzetközi verzióján furamód nincs feltüntetve, a pedig ott bújik meg a Learnt My Lesson Well előtt, sőt a Boxing Champ dalszövege is hiányzik ennek a kiadásnak a borítófüzetéből, miközben a Try Your Best szövege emiatt tévedésből kétszer szerepel). Ez egy csont nélküli poplemez, melyet nem kell igazán komolyan venni, így ha nem túl gyakran vesszük elő, akkor még sokáig jóízűen ébredezhetünk, takaríthatunk vagy éppen készülődhetünk buliba a hallgatása közben.