Nem túl fair dolog felhánytorgatni az eredetiség hiányát a fiatal brit indie zenekarok esetében, hiszen ezen a színtéren így vagy úgy mindenki merít a múltból. Ahogy egy-másfél éve az Arctic Monkeys is fényesen bebizonyította: ha van a dalokban mondanivaló, ha fiatalok énekelnek a fiatalok életérzésiről, akkor működik a képlet – arrafelé ilyen jellegű produkcióval nagyon komoly konkurenciát lehet állítani az előregyártott popzenével szemben. Így aztán Magyarországról még erre az „utánérzés utánérzése” zenére is csak irigykedhetünk, és sajnálhatjuk, hogy az emo láz helyett nem ezzel fertőzöttek a mi tizenéveseink.  
 
A kelet-skóciai Dundee környékéről származó The View szorgalmasan dolgozott egy kocsma hátsó próbatermében (a nevüket is a szóban forgó The Bayview pubtól kölcsönözték), majd ma már megszokott internetes hype-pal – és Pete Doherty jótékony támogatásával – futtatta be magát. A No.1 pozícióban nyitó albumnak szimpatikus a címe (Le a kalappal az utcazenészek előtt!), tulajdonképpen a dalok nagy része is korrektnek nevezhető, és a célközönség nyilvánvalóan azonosulni tud a hétköznapi témákat felvető szövegekkel. A lemez legnagyobb hibája, hogy túl leplezetlenül merít a közelmúltból, a Some Jeans című slágerdal például konkrétan úgy hangzik, mintha egy gúnyos Libertines-persziflázs lenne, pedig komolyan gondolják! Sorolhatnánk még további számokat is, de azért szerencsére akad ellenpéldaként egy-két ügyesebb, kevésbé bosszantó szerzemény is (a befutást eredményező Wasted Little DJs mellett ilyen az Ash-t idéző Superstar Tradesman című második kislemezdal, a Claudia hamvas beatje vagy a Wasteland ska-popja). Laza, egyszerű, a maga nemében szórakoztató lemez – ha gimis kishúgunk netán rákapna, nehogy eltiltsuk tőle!