Az 1964-ben harcos-aktivista szülőktől – ír-olasz anyától és kenyai apától – született, és zenészi pályája alatt is folyamatosan politizáló Tom Morello ötletesen és invenciózusan merít a protest song nagyjaitól (főleg Woody Guthrie, Pete Seeger vagy a korai Bob Dylan munkásságából), az orgánuma is teljesen rendben van (mély hangjáról Johnny Cash mellett néha Leonard Cohen is eszünkbe juthat), 2003 végén Billy Bragg-gel közös turnén lépett először közönség elé akusztikus programjával, és a mostanra elkészült első Nightwatchman-album is odatehető az amerikai rock nagy öregeinek legutóbbi protestáló munkái, a Seeger-örökséget felelevenítő Bruce Springsteen We Shall Overcome-ja és Neil Young Living With Warja mellé. Az Éjjeliőr (harciasabb terminológiával: Éjjeli Őrszem) fülbemászó egyszerűségű dalai, mint a címadó One Man Revolution, a lassan poroszkáló Let Freedom Ring vagy a keltás lendületű The Road I Must Travel, azonnal hatnak, az amerikai nagypolitika, a kihelyezett háborúk, a kapitalisták túlkapásai, a szabadságjogok kurtítása, az alulinformáltság és apátia ellen harcba szálló szövegekhez jól illik a puritán akusztikus gitár (plusz némi zongorás vagy orgonás díszítés, sőt néhol szájhamonika is, de dob alig szólal meg az albumon, melyet – Brendan O’Brien producer kis segítségével – a szerző egymaga játszott fel). Az a bizonyos csavaros, ötletes és gyakran szürreális plusz, ami elektromos gitárjaival és effektjeivel olyan jól megy Morellónak, ugyan hiányzik, de az erő ebben minimalista folkos-countrys hangszerelésben is átjön.