Bár a díj a teljes életműért jár (és a díjátadóhoz kapcsolt sztárparádés koncerten Art Garfunkel is színpadra lépett a nagy S&G-slágerekhez), ez a mostani gyűjtemény csak a legendás duó 1970-es feloszlása utáni Paul Simon-szólókarriert foglalja össze. A 2000-es Greatest Hits és a 2003-as The Paul Simon Collection válogatásokhoz képest az a fő különbség (pozitívum), hogy ezúttal két CD-nyi merítést kapunk a 160 centis kis géniusz stúdiófelvételeiből, összesen 36 dalt. Az első korong a címnélküli 1972-es szólólemeztől a nyolcvanas évek közepéig jut el, feltűnik rajta egy szám már a planetáris sikerű 1986-os a Graceland albumról is, melyet aztán a második CD-n még további öt dal képvisel (így annak a lemezanyagnak több mint a felét megkapjuk itt). Míg a második CD kronológiai sorrendben sorakoztatja fel a Graceland és az azóta megjelent (kevésbé sikeres) albumok kulcsdalait, addig az első korong dalsorrendje össze-vissza ugrál a szólókarrier első másfél évtizedében. Természetesen ez a 19 számos első CD kínálja az igazi izgalmakat, főleg, hogy ezek az általában melankolikus, néha humoros, de mindig intelligens és ihletett pop-rock szerzemények mekkora stiláris spektrumon mozognak: az első fehér sztár által készített reggae felvételként számon tartott 1972-es Mother And Child Reunion után gospel, latin-amerikai és afrikai hangzások egyaránt feltűnnek, akadnak dszesszes megoldások, a címbeli fekete rhythm & blues úttörő mellett John Lennonnak is emléket állító The Late Great Johnny Ace borzongató zárórészét pedig a kortárs zenei maestro, Phillip Glass hangszerelte. A sorlemezek sikerszámai mellett hallhatjuk a Stranded In A Limousine-t és a Slip Slidin’ Away-t is (melyek a legelső Paul Simon-slágergyűjteményen, az 1977-es Greatest Hits, Etc.-n jelentek meg először), viszont hiányzik például a leggyönyörűbb lassú, az igen alulértékelt 1983-as Hearts And Bones albumról származó René And Georgette Magritte With Their Dog After The War (ami pedig a 1988-as, 1993-as és 2000-es válogatásokon egyaránt szerepelt), míg a még mostohábban kezelt 1980-as One Trick Pony filmzenelemezt csak egyetlen szám képviseli (pedig arról még a címadó kislemezdal is bőven elfért volna itt). 
 
A nálunk is forgalmazott speciális kiadáshoz egy bónusz-DVD tartozik, melyre hat videoklip (Me And Julio Down By The School Yard, You Can Call Me Al, The Boy In The Bubble, Diamonds On The Soles Of Her Shoes, The Obvious Child, Father And Daughter) mellé néhány tévészereplés is felkerült: a Homeward Bound című Simon & Garfunkel-klasszikus George Harrisonnal kettesben előadott változata, a gospel kórussal kísért Loves Me Like A Rock, egy Simon-szerzeményekkel garázdálkodó vicces Saturday Night Live-szkeccs, továbbá egy beszélgetés a Mrs. Robinson című sláger születéséről. A puritán fekete-fehér csomagolás szép, de borítófüzetben csupán a dalok technikai adatai szerepelnek (bár a Phillip Glass-kredit valahogy lemaradt), ráadásul az egész kiadványban ugyanannak a nyolcvanas évtized második feléből származó fotósorozatnak a képeit láthatjuk csupán, ami egy 35 évet átfogó válogatás esetében igen furcsán hat.