Az Apocalyptica eddigi pályája a zenekari fejlődés klasszikus példája, a finn zenekar (mely 2005 óta, Mikko Sirén dobos hivatalos taggá válásával újra kvartettnek számít) mind dalszerzésben, mind hangszerelésben nagyságrendeket lépett előre megalakulása óta. Toppinenék útja feldolgozásoktól vezetett az egyre pöpecebb saját dalokig, miközben fokozatosan egyre több hangszerrel tették összetettebbé a hangzásukat, és eljutottak arra a szintre, hogy manapság már a legkomolyabb metálzenekarok közt emlegetik őket. A Worlds Collide tökéletesen passzol az eddigi pályaívbe, ezúttal is sikerült javulni, még ha radikális változásokat már nem is hoz a korong a 2005-ös címnélküli album után. Az újdonságok közé sorolható a dalszerzési feladatok megosztása: korábban egyedül Toppinen dolgozott a számok megírásával, ezúttal azonban a többiek is hoztak ötleteket (a Grace komponálásába pedig a vendégzenészként közreműködő Tomoyasu Hotei japán gitárvirtuóz is besegített). 
 
A három csellista ezúttal is villanygitárokat megszégyenítő riffeket vezet elő a harapósra hangolt, torzított csellókkal, de persze nem maradnak el a klasszikus zenére kacsintó betétek sem, s a mindezt tökéletesen kimunkált hangzással kombináló lemez kicsit sem marad le normál felállású metálzenekarok produkcióitól. Ha mindez nem lenne elég, akkor a legjobb formájukat hozó sztárvendégek sora elegendő meggyőzőerő a korong többszöri meghallgatása mellett. Dave Lombardo nem először vendégeskedik az Apocalypticánál (a Slayer dobosa most a Last Hope-ben mutatja meg, hol lakik a dupla lábdobok istene), a Slipknot-frontember Corey Taylor a Stone Sour mellett itt is bizonyítja, hogy nemcsak hörgős énektémákban állja meg a helyét (az első kislemezre másolt I’m Not Jesusban őt hallhatjuk), a Rammstein-énekes Till Lindemann pedig a David Bowie-féle Heroes német nyelvű feldolgozásában brillírozik (Helden). Az instrumentális darabok továbbra is túlsúlyban vannak, a tizenegy szerzeményből négyben hangzik fel ének (Taylor és Lindemann mellett vendégszerepel még Cristina Scabbia a Lacuna Coilból és Adam Gontier a Three Days Grace-ből), de mindkét variáció tökéletesen működőképes – Apocalyptica-rajongó legyen a talpán, aki a korong meghallgatása után el tudja dönteni, hogy melyik áll jobban a zenekarnak!