Fidelio Súgó: A darabjaidat rendszeresen és sikerrel játsszák kortárs fórumokon, így a Budapesti Őszi és Tavaszi Fesztiválon, a Korunk Zenéje, az Új Magyar Művek Hangversenyciklusa, az IKZE rendezvényein, januárban pedig a Mini-Fesztiválon mutatkozol be az Adom burkolt című..., kürtre és cimbalomra írt szerzeményeddel. Hogyan fedezted fel magadban a komponálás képességét? 
 
Meskó Ilona: Hat évesen kezdtem el zongorát tanulni, és párhuzamosan ezzel próbálgattam a leírt kottát máshogy játszani - más hangokkal, más ritmusban -, és amennyire tudtam, le is jegyeztem ezeket az ötleteimet. Természetes volt számomra, hogy zongorázok egy darabot, és közben kitalálok valami mást is. Tizenhárom évesen felvettek a Debreceni Konzervatórium előkészítőjébe, de zeneszerzés szak nem indult, ezért Budapestre jöttem, és a Bartók Béla Konzervatóriumban folytattam tanulmányaimat. Amikor végeztem, öt helyre adtam be a jelentkezési lapomat, és mind az öt helyre felvettek - persze csak egyet választhattam. Így kerültem végül a Zeneakadémia zeneszerzés szakára. 
 
FS: Hogyan lettél karmester? 
 
MI: Konzis koromban kezdett foglalkoztatni a gondolat, de a tanáraim lebeszéltek - akkor még elfogadtam az érveiket. Pár év múlva a Filharmónia meghívott zongorázni Jurij Szimonov kurzusára, ahová a világ minden tájáról érkeztek karmesterek. Néhányuknál úgy éreztem: így én is meg tudom csinálni, ezért megkértem Szimonovot, hadd próbáljam meg. Ezek után felvett ösztöndíjasként, és már a második év végén azt mondta, hogy jobb lehetek, mint itt bárki más. Nekem ez akkora lökést adott, hogy úgy éreztem, innen már nincs visszaút. 
 
FS: A Ventoscala Szimfonikus Zenekar megalapításának ötlete ekkor fogalmazódott meg benned? 
 
MI: Akkor, amikor mindez történt, és még a következő három évben sem volt felvételi a Zeneakadémián karmester szakra, így nem tudtam tanulni, ezért más lehetőséget kellett keresnem. Négy ifjúsági zenekar működött abban az időben: Héja Domonkos a példaképem volt, így miután nem voltunk egy szinten, ott nem próbálkoztam, a másik zenekar nem volt hosszú életű, a két további együttes vezetője pedig nem engedett a zenekar elé állni. Sőt, az egyikük azt mondta, hogy szerinte egy nőnek senki nem jön el játszani, nincs az a zenész, aki egy női karmester irányítását elfogadná. Ezen annyira felhúztam magam, hogy elkezdtem telefonon felhívogatni az ismerőseimet, barátaimat, hogy meggyőződjem magam is: tényleg igaz ez? Egy hét múlva megtartottam az első „zenekari” próbát. Semmi konkrét koncertcél, de pénz se volt, csak egy kis sütemény, amivel a próbák szünetében kínáltam meg őket. Az, hogy ilyen feltételek mellett, még hónapok múltával is jöttek próbára, nekem nagyon sokat jelent. Hozzá kell tegyem, mára a négyből három zenekar megszűnt. Az esélytelen, kis próbálkozás maradt meg a négy kisebb próbálkozás közül a zenei életben: ez a Ventoscala. 
 
FS: 2008-ban ötéves lesz a Ventoscala Zenekar. Hogy látod, mennyit fejlődött az együttes ez alatt az idő alatt? 
 
MI: Professzionális zenekar lettünk, a próbák során fegyelmezett munka folyik, és mindenki gyakorol: bízhatok abban, hogy aki ott ül, az tudja, hogy mit csinál. Közben szinte minden zenekari tag lediplomázott, és más zenekarokban, más karmesterekkel is dolgozik - ennek nagyon örülök, hiszen így mindenki csak jobb lesz. 
 
FS: Te hogyan fejleszted magad? 
 
MI: Lehet nézni videón nagy karmestereket, lehet könyveket olvasni, de önmagában ez nem elég: vezényelni kell, mégpedig sokat. Másrészt különböző stílusú darabokat kell tanulni: hiszen más egy héttagú ensemble együttest dirigálni és más egy szimfonikus zenekart. Hiányérzetem, hogy nincs lehetőségünk még elég önálló zenekari darabot, szimfóniát előadni. Általában versenyműveket szólaltatunk meg, és kísérünk egy-egy szólistát, ami természetesen nagy örömöt jelent, mert technikailag így lehet a legtöbbet tanulni: ha nem vagyok elég felkészült, és a zenekar nem elég rugalmas, akkor nem tudom az együttest úgy „mozgatni”, ahogy a szólista éppen szeretné. 
 
FS: Mit szeretnél elérni a közeljövőben? 
 
MI: A Ventoscala Szimfonikus Zenekar nagyon fontos nekem. Szeretnék persze máshol is vezényelni, de azoknak az embereknek, akik mellettem voltak és vannak ma is, állást szeretnék biztosítani: olyan munkát, amely biztonságot jelent nekik. Zeneszerzőként pedig filmzenét szeretnék komponálni. Ez még várat magára, de remélem nem sokáig... 
 
Forrás: Fidelio Súgó