Gyanútlanul lépünk be az Eötvös utcai világos pincehelyiségbe, ahol egyből tíz-tizenkét szempár mér végig minket. Sikerült egy kiscsoportos test-lélek-üzlet multilevel marketing tréningbe csöppennünk, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy helyet foglaljunk a falra pingált kandalló mellett. A jelen körülmények között a hatalmas és hívogató piros bársonykanapé túlzás lenne, így inkább a tonettszékeket választjuk.

A teázó tiszta, fényes levegőjét ínycsiklandó illatok lengik be – bármi is lesz itt, egy sütire és egy teára jók vagyunk. A teaválaszték semmi extra, de az árak nagyon barátiak, erős a kínai felhozatal, és egy-két érdekes fantázianév is felbukkan a pixeles tealapon: Gondűző Málna, Gyengéd Angyal. Rendelésünket suttogva adjuk le a mindig kedvesen hunyorgó házigazdának:

Akkor kérnénk egy tökmag krémes-retekcsírás szendvicset (150), kétszer két deci bioalmalét (80/dl), az egyik ribizlis, a másik céklás, két biokalács-toastot tarpai szilvalekvárral (120/db), egy kanna Mandulás

Alma(400) és egy kanna Zöld Rooibos „Hallo Vera” (440) teát barnacukorral. Ez utóbbi spirulina, sárgarépapehely-granulátum, csokiforgács és sáfrányos szeklice keverékéből áll, az íze pedig… nem túl meggyőző, akárcsak a másik teának, ami inkább csak pink színével ér el némi hatást.

A többi étel-ital azonban isteni, a kettéosztott pincetér biobolt fele minden igényt kielégít és az előadásból még azt is megtudtuk, hogy annyi kémiai haraggal, amit húsz perc alatt termel a szervezet, meg lehet ölni egy embert. Mi meg már vagy egy órája itt sustorgunk-kuncogunk a sarokban, úgyhogy ideje mennünk. Legközelebb majd akkor jövünk szerdán a Rebarbarába, ha rosszul megy a biznisz.