Nagyítás

- Egy ilyen szerep alakítása elgondolkodtatja Önt saját halandóságával kapcsolatban? 
 
- Mint minden szerep, ez is elsősorban a játékról szól, és nem az azonosulásról. Azt hiszem ugyanis, hogy ha az ember át akar lényegülni egy figura kedvéért, akkor komoly bajba kerülhet. Egy olyan karakter esetében, aki a halálára készül, az ember inkább játszik, nem pedig haldoklik. A saját halandóságom egyszerűen nem foglalkoztat, mert ugyan mire juthatok vele kapcsolatban? Miként a film üzenete, én is vallom: a világ nem a halálról szól, hanem az életről. 
 
- Ön és Nicholson együttes jelenléte a vásznon olyan hatást kelt, mintha az ember két kiváló atlétát nézne. Hogyan kapták el egymás ritmusát? 
 
- Számomra olyan, mintha már évek óta együtt táncolnánk. Ismerem minden mozdulatát, minden lépését, csupán onnan, hogy minden filmjét figyelemmel kísértem. Nem volt tehát nehéz eltalálni a ritmust. 
 
- Tartogat a farzsebében egy bakancslistát, vagy minden kívánság, ami a filmben elhangzik, teljesen újszerű volt az Ön számára? 
 
- Azt hiszem, mindannyian vezetünk egy privát bakancslistát, mely talán nincsen papírra vetve, de valahol megvan. Én folyamatosan húzom a strigulákat, most például azon kívánságom teljesült, hogy Jack Nicholsonnal játszhassak. 
 
- Maguk ketten nagyon szerencsés figurák: a vágyaiknak élnek, a művészetükben teljesednek ki.

Nagyítás

Sok időt töltöttek együtt a forgatáson túl? 
 
- Elmentünk egy Lakers-kosármeccsre, az nem volt semmi. Amikor ugyanis el akartuk hagyni a csarnokot, az emberek megrohamoztak bennünket autogramokért, és én elfutottam, mert nem szeretem ezt a műfajt. 
 
- Őszintén megvallva, magánemberként mennyire hasonlít a filmben játszott Carterhez? 
 
- Nem is tudom, hiszen sosem voltam szerelő... Pontosabban igen! A hadseregben villanyszerelő voltam, de az nagyon régen volt. Mióta színészként keresem a kenyerem, csak az utánzás, az elhitetés mestersége érdekel, pontosabban egyedül az hoz lázba. Úgyhogy nem hasonlítok túl sokban Carterre. Másrészt pedig - lekopogom - makkegészséges vagyok, úgyhogy a magasságomon és a bőröm színén kívül nincsen egyezés közöttünk. 
 
- És a privát listáján szerepel olyan karakter, akit mindenképpen el szeretne játszani? 
 
- Úgy érti, ha ez lenne az utolsó lehetőségem, kit választanék? Nehéz erre válaszolni, mert sok figura foglalkoztat. Az egyik, Nelson Mandela meg is talált engem: a film forgatása jövőre kezdődik. Aztán van egy westernkarakter, egy bizonyos Bass Reeves (az első kinevezett afrikai-amerikai seriff - a szerk.), akit már 15 éve el szeretnék játszani. De rá talán még várnom kell egy kicsit. 
 
- Ön szerint helyesen cselekedett Edward és Carter, amikor tojtak mindenkire, és csak a saját listájuk után mentek? 
 
- Erre a kérdésre Edward egyik sora jut eszembe: „Vagy az élettel foglalod el magad, vagy a haldoklással!” Szerintem egyértelmű, hogy az élet mellett döntenek. 
 
- Volt már arra példa, hogy merő hóbortból hirtelen valóra váltotta egy vágyálmát? 
 
- Azaz hirtelen repülőre ugrottam, és Párizsban reggeliztem? Ezek a fajta gondolatok számomra nem vágyak, csak futó ötletek. És éppen ezért szeretem a színészetet: számtalan nagyszerű ötlettel találkozom, mert olyan sokat kell olvasnom. És olvasás alatt nem egy-egy karakter utáni kutatásra gondolok, hanem magukra a forgatókönyvekre, amik eljutnak hozzám. 
 
- Mit üzen a magyar nézőknek? 
 
- Ne írjanak túl hosszú bakancslistát, mert - ismerve általános anyagi helyzetüket - nem érnének a végére. De ez ne vegye el a kedvüket, hanem éppen ellenkezőleg: koncentráljanak arra a kevés, de fontos pontra!