- Tudja, hogy Naveen Andrews nagyon szeretett volna John Locke lenni? 
 
- Ó, valóban? Szóval kell neki a munkám?! 
 
- Ha már itt tartunk, Ön melyik más karaktert játszaná szívesen a Lostban? 
 
- Szerintem nekem jutott a legjobb. Komolyan! De ha muszáj lenne mondanom valakit, akkor Sawyer vagy Hurley lennék, mert nekik, különösen Sawyernek, nagyon sok vicces szövegük van. És még jól is néz ki! Ahhoz hogy megkapjam a szerepét, hasonlítanom is kéne rá... 
 
- Meg szokta nézni a tévében a sorozatot?  
 
- Naná, még egy részt sem hagytam ki. Minden héten megnézem a következő epizódot, egyedül, vagy ami a gyakoribb, a feleségemmel kettesben. 
 
- Ha jól tudom, kezdetben elég szkeptikusan állt hozzá a Lost sikeréhez. Miért? 
 
- Ez nem a Lost miatt volt, én alapból szkeptikus vagyok, ilyen a természetem. Már elég régóta csinálom ezt az egészet ahhoz, hogy tudjam, a legtöbb esetben nem jön össze a dolog. Minden egyes felkapott sorozat mellett több tucat olyan is van, ami eltűnik a süllyesztőben. Én már eleve a bukásra számítok, és csak reménykedem, hogy nem így történik majd. A Lost tehát kivételnek számít, nagyon nagy kivételnek. 
 
- Ön szerint a sztori bonyolultsága sok nézőt késztetett arra, hogy feladja a Lostot? 
 
- Én inkább azt mondanám, hogy ez meghatározta a nézőközönségünket. Akik nem tudnak elolvasni egy vastag könyvet, inkább félbehagyják. Tudjuk, kik néznek minket, és akik eddig nem adták fel, azok már nem is fogják, kitartanak velünk a végéig. Azt, mondjuk, nem nagyon hiszem, hogy túl sokan fognak még becsatlakozni az utolsó évadokra.  
 
- Ha már a könyveknél tartunk, tudna ajánlani néhány olyan regényt, ami segíthet a nézőknek megérteni a sztorit? Az ön karaktere erősen filozofikus alkat... 
 
- Sajnálom, de ki kell ábrándítanom; soha nem tudok olyan könyveket ajánlani, amik segíthetnek megérteni a történetet. Ugyanis én sem olvasok elég ilyet sajnos. Viszont van egy trilógia, amit az a férfi írt, aki a Corelli kapitány mandolinját...Hogy is hívják? 
 
- Louis de Bernières... 
 
- Ez az, Louis de Bernières. Van három regénye, amelyek tele vannak varázslattal. A címük: Senor Vivo and the Coca Lord, a The Troublesome offspring of Cardinal Guzman és a The War of Don Emmanuel’s Nether Parts. Nagyon szeretem őket, a kedvenc regényeim közé tartoznak. 
 
- Ön volt az egyetlen olyan színész, aki casting nélkül kapta meg Locke szerepét. Már azelőtt

Nagyítás

elfogadta a szerepet, hogy elolvasta volna a forgatókönyvet?  
 
- Igen, ugyanis kellett a munka, ami nélkül nehezen tudnám kifizetni a számláimat. Akkor épp nem volt semmi, J. J (Abrams, a Lost társszerzője és producere - a szerk.) felhívott, én meg azonnal rávágtam, hogy oké, kell a szerep. Erre ő: „Várj egy percet, Hawaiion lesz a forgatás.” Mire én azt feleltem: „Szerintem menni fog a dolog”. 
 
- És nem bánta meg, hogy Hawaiira költözött? Milyen érzés Hawaiion forgatni és élni? 
 
- Szeretek Hawaiion dolgozni, nagyon kellemes. De ha nem dolgozom - és mivel ilyen sok szereplője van a történetnek, volt, hogy két hét is eltelt forgatás nélkül - akkor azért egy kicsit be tudok csavarodni, annyira kicsi ez a sziget. Nagyon idegen számomra, egzotikus. Mindez nagyon klassz is, ha dolgozhatok, de ha forgatási szünet van, olyan érzésem támad, mintha csapdába estem volna nyaralás közben, ahonnan nem tudok hazajutni. De nem csak a szigeten érzem idegennek magam, mivel a keleti partról származom, Mississippiből, épp olyan partra vetett hal vagyok a nyugati parton, mint Hawaiion. 
 
- Kapott már ajánlatokat filmekre vagy más sorozatokra? 
 
- Nem igazán, mert szerintem az emberek tudatában vannak, milyen kötöttségekkel jár a Lost forgatása. Legalábbis nagyon remélem, hogy ez áll a dolog hátterében. A sorozatban játszott karakterem nagyon markáns, tehát ha mondjuk, feltűnnék egy film közepén, akkor egyből minden néző arra gondolna: „Jé, itt van Locke a Lostból!”. Ezt mindig nagyon zavarónak találom, mert kizökkenti a nézőt a filmből. Az igazsághoz pedig még az is hozzá tartozik, hogy 56 éves vagyok, és jóval több szerepet kínálnak 25 éveseknek, mint amilyen mondjuk Sawyer vagy Kate. Szeretném a Lostot a karrierem következő lépcsőfokához használni, ami a saját filmem elkészítése.  
 
- Ez még csak terv vagy már forgatókönyve is van? 
 
- Jövő nyáron két hetet fogok Írországban tölteni, hogy megszervezzem a filmem forgatását. A címe The Land of Youth (Az ifjúság földje) és a testvéremmel írtuk közösen. Egy szerelmi történetről van szó, ami a megbocsátásról szól. Én fogom játszani a főszerepet, és remélhetőleg én is rendezem. 
 
- Ön szerint mit köszönhet a televízió a Lostnak? 
 
- Először is egy kicsit magasabbra tette a lécet. A Lost minősége minden eddigi általam látott televíziós műsoron túltesz. Sokkal közelebb áll a mozihoz, a mozi élményéhez, mint bármi más. Arról nem is szólva, hogy precedens értékű lett az által, hogy a történetnek van vége. Nem nyújtjuk el egészen addig, amíg a nézők meg nem unják. Remélem, hogy erre ráharapnak más csatornák is. Egy nagyon ambIciózus és jól felépített történetről van szó, ami megragadta az alkalmat, a nézőknek pedig bejött. Szeretnék még több ilyen sikersztorit látni... 
 
Forrás: Est.Tv Magazin