A két éven át tartó A Bigger Bang Tour – mely utolsó szakaszában, 2007 nyarán Budapestre is elért – minden korábbi bevételi rekordot megdöntött stadionkoncertjeivel, de Martin Scorsese egy intimebb hangulatú színházi fellépést választott filmje tárgyául, pontosabban kettőt: a New York-i Beacon Theatre-ben 2006. október 29-én a Clinton-alapítvány felkérésére játszott a zenekar (Jaggeréket maga Bill Clinton konferálta be, amit azt a filmben is láthatjuk, ahogy a zenészek és a Clinton-klán talákozását is), november elsején volt a nagyközönség számára nyilvános koncert. A kistermetű rendezőóriás hatalmas Stones-rajongóként már korábban is rendszeresen használta Jaggerék szerzeményeit filmjeiben, de egyéb szempontból sem mozgott ismeretlen terepen, hiszen filmográfiájában már szerepelt egy hasonló munka: a legendás The Band sztárparádés koncertfilmje, Az utolsó valcer (lásd: The Best Of A Musical History) 
 
A különleges alkalomhoz alkalmi sztárvendégek is dukáltak (Christina Aguilera, a veterán bluesman Buddy Guy, illetve Jack White, a White Stripes és Raconteurs együttesek gitáros-énekes vezére), de külön ez alkalomra összeállított speciális repertoár is, kizárólag a zenekar történetének első két évtizedéből, sok ritkán játszott darabbal. A programról és az elhangzó számokról már a filmzenelemez kritikájában részletesen írtunk, így itt annyit érdemes hozzátenni, hogy magán a koncerten kívül egy bő tízperces, nagyrészt fekete-fehérben forgatott bevezetőt is kapunk a megszokott frenetikus Scorsese-stílusban (Jaggerék és a gyorsbeszédű rendező tervezik a show kinézetét, telefonon egyeztetnek, a zenészek próbálnak és beállnak a színpadon stb.), továbbá néha a koncert dalai között (sőt a kalózkabátos Keith Richard által énekelt kétszámos blokkban az unalmasabbik dal alatt) is kapunk vicces archív felvételeket és interjúrészleteket, a legvégén pedig maga a rendező vezényli a kamerát ki az utcára és ott fel az égbe, ahol a holdkorongból is előbújik az óriás Rolling Stones-nyelv (ebben a jelenetben az átgondolatlan szerkesztésnek köszönhetően két Scorsese is feltűnik, de nem ez az egyetlen példa a filmben az elkapkodott vágásra). 
QQQQ 
 
EXTRÁK 
 
Egy 15 perces dokumentum-összeállítás a filmből kimaradt felvételekből (a zenészek akusztikus gitárokkal bluest játszanak, Mick Jagger és Keith Richards együtt próbálják a Connectiont, amit a koncerten már csak az utóbbi énekel, de a csúcsjelent az, amikor Richards egymagában üldögélve penget akusztikus gitáron, melankolikus hangulatban), továbbá négy a filmből kimaradt dalokból, az október 29-i estéről: a hatvanas évekből a Paint It Black és az I’m Free, nyolcvanasokból pedig az Undercover Of The Night és a fúvósszekcióval megtámogatott, Keith Richards által énekelt Little T&A. 
QQQ 
 
2008  Hossz: 122 perc  Kiadó: Mokép  Hang: angol 5.1  Felirat: magyar