Nemrég jelent meg Szendi Gábor legújabb könyve, az Isten az agyban, amelyben a hitmodult elemzi az epilepsziától a parajelenségeken át a stigmákig. Szendivel a hitről, hitélményről és a csodákról beszélgettünk.
- Ön pszichológusként végzett, több pszichológiai témájú könyve jelent meg korábban. Honnan jött az ötlet, hogy a hit élményéről írjon?
- Valójában már körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdtem írni ezt a könyvet, tehát az én esetemben inkább arról van szó, hogy sorban állnak a fejemben a témák. Több kiadót is megkerestem ezzel a könyvtervemmel, de egyiknek sem kellett. Végül eljutottam a Jaffa kiadóhoz is ugyanezzel a tervvel, akik megkérdezték, mennyi idő alatt tudnám megírni a könyvet. Akkor még túlbecsültem a megírásra szánt időt - fél évre saccoltam, mert az írás mellett adatgyűjtésre is időt kellett szánnom. Ebből végül az lett, hogy a Jaffa kiadó vezetője megkérdezte, milyen témát tudnék hamarabb megírni, mert ő már ennél korábban is kiadna valamit tőlem. Közösen kiválasztottunk egy témát a repertoáromból, és mivel nagyon sokat írtam már a Nőről, a Nő evolúciós megközelítéséről, nagy örömmel egyeztem bele ebbe a témába, mert erről tényleg tudok írni. Ez a könyv nyáron jelent meg A nő felemelkedése és tündöklése címmel, az eredetileg megbeszélt és már tíz éve íródó téma pedig Isten az agyban címmel most került a boltokba.
- Miben különbözik a könyve más, a vallás élményéről szóló könyvektől?
- Ilyen könyv nincs magyarul, de ilyen átfogó mű külföldön sem igen jelent meg. Sőt, amit ebben a könyvben összefoglaltam, az még részleteiben sem olvasható magyarul. A könyv nem egyszerűen csak az istenélményről, hanem a hitélményről szól az agykutatás nézőpontjából, de mégis közérthetően. Azt rögtön leszögezném, hogy a könyv nem vizsgálja azt a kérdést, létezik-e Isten, vagy sem, mert ez a kérdés a tudománynak nem tárgya. Van egy összefoglalóan neuroteológiának nevezett tizenöt-húsz éves agykutatási irányzat, amely többek közt modern agyi képalkotó eljárások segítségével vizsgálja a hitélményt. Korábban is voltak már törekvések a hit biológiájának kutatására, de a mai eszközök minőségileg mást tudnak. A neuroteológia alapkérdése az, hogy mi történik az agyban, ha hitélményt él át valaki. Azért használom a „hitélmény” kifejezést, mert ez lehet a buddhista meditációval elért csúcsélmény, az ima során tapasztalt egyesülés Istennel, illetve én még ide sorolnám a „flow-élményt” is, amikor a munkában elmerülő ember csúcsélményt él át: megszűnik idő és tér - teljesen feloldódunk munkánk tárgyában. És, bár nem része a könyvemnek, sok tudós és kutató szerint az orgazmus, illetve a szerelmi egyesülés élménye is ehhez a területhez kapcsolható. Van tehát egy nagyon komplex jelenség, ami előrehuzalozott formában minden ember agyában jelen van, és minden ember vágyik is rá, részben ebből is adódóan, de más-más formában. A katolikus ember Istenhez kapcsolódó hitélményként éli meg, ha az agyának ez a része aktiválódik, a többistenhitűeknél nyilván több istennek szól, az ufóhívőknél az ufóélmény alatt aktiválódik ez a rendszer, míg az alkotásban a flow-élmény alatt.
A könyv részekre tagoltan mutatja be ezt az összetett témát, egy történelmi áttekintéssel kezdve. A történelem során számos megfigyelést tettek arra vonatkozóan, hogy bizonyos szent embereknek gyakran támadtak vallásos tárgyú vízióik, ill. „vallási karrierjük” gyakran indult egy váratlan megtéréssel. Már a múltbeli megfigyelések és a modern neurológiai kutatások is azt mutatják, hogy ezek az élmények különösen gyakran fordulnak elő halántéklebeny-epilepsziások körében, valószínűleg ebben szenvedett például Jeanne D’Arc vagy Szent Pál is. A könyv következő részében azt vizsgálom, hogy a modern agykutatás mit tapasztal, ha például ferences rendi apácák vagy buddhista szerzetesek eljutnak a csúcsélményhez, hogy ekkor mi történik az agyukban. Egy másik irányzat szerint az agy működését erős mágneses térrel is befolyásolható és mesterségesen létrehozható az úgynevezett „jelenlétérzés” - vagyis amikor az embernek az az érzése támad, hogy rajta kívül van még ott valaki. Pontosan tudjuk, hogy az agynak melyik részét kell elektromágnessel stimulálni ahhoz, hogy ez az érzés jelentkezzen. A kutatók szerint az istenélmény, illetve a vallásos hitélmény úgy keletkezhetett, hogy az emberek efféle jelenlétérzéseket éltek át, és nem tudták mással magyarázni, mint egy láthatatlan, felsőbb hatalom jelenlétével. Az érdekes az, hogy ennek a jelenlétérzésnek az értelmezése mennyire kultúrafüggő. Ugyanennek a kutatási irányzatnak van egy másik aspektusa is: a Föld mágneses tere ugyanis állandóan változik, ami nagyon komoly befolyást gyakorol nemcsak a szerveink, hanem az agyunk működésére is. Ez sokféle vallásos és parapszichikus élményre ad magyarázatot. A következő fejezetet a parapszichológiai jelenségeknek szenteltem, mivel ezek nagyon szorosan összefüggnek a hitélményben fontos szerepet játszó agyi működésekkel. Itt sem vizsgálom azt, hogy létezik-e telepátia, vagy hogy vannak-e szellemek (bár van egy olyan sejtésem, hogy az utóbbiak nincsenek), az ok, amiért szerepelnek a könyvben az, hogy tapasztalásuk során ugyanazok az agyi területek aktiválódnak, mint a hitélmény átélése közben. A könyvet egy nagyon érdekes fejezettel zárom, ami a stigmatizációról szól, arról a jelenségről, amikor is Jézus sebei, a stigmák külső behatás nélkül megjelennek valaki testén. A kérdés az, hogyan interpretálja mindezt a tudomány; hogyan alakulhatnak ki valakin ezek a sebek. A könyvemmel nem kívánok csodákat porba rántani. Egyrészt pl. a stigmák természettudományos jelenségként is csodálni valók, másrészt a tudományos magyarázat nem cáfolja a csodák lehetőségét. A könyvemben arra vállalkozom, hogy megmutassam, mit gondol a tudomány a hitekkel kapcsolatos jelenségekről. Ez nem gátol meg senkit a hitében, sőt a tudományosan felvilágosult hívő emberek ezt az új tudást, meggyőződésem szerint, integrálni tudják hitükbe.
- Említette, hogy a hitélmény képessége emberi adottság. Eszerint az ateisták ugyanúgy átélhetnek hitélményt? Van különbség abban, ahogyan ezt megtapasztalják?
- Mindenkiben megvan ez képesség, a könyv indirekt módon pont ezt próbálja bizonyítani. A tudomány szerint a hitmodul evolúciósan alakult ki, és mindenkiben ott van. Ahogyan az imént is utaltam rá, a flow-élmény például az ateisták hitélménye. A flow alatt ugyanúgy megszűnik tér és idő, felbomlanak az énhatárok, magasztos érzéseket él át az ember, mint a hívő imái alatt. De a kábítószer hatása alatt is ugyanaz a hitélmény jelentkezik. Gyakorlatilag különböző módszerekkel és hatásfokkal is kiváltható ugyanaz a jelenség. De az orgazmus vagy a szerelmi egyesülés során tapasztalt élmények szintén modelljei ennek a jelenségnek. Csak ezek kulturálisan annyira eltérőek, hogy az emberek nem is gondolnak arra, hogy ennek az érzésnek ugyanaz a gyökere, mint a hit élményének. Sok keleti vallásban pl. a szeretkezés és az orgazmus vallási rítus. Az agynak ugyanazon területei aktiválódnak, amikor megszűnnek az én határai, függetlenül attól, hogy ez az orgazmus, az Istennel való találkozás vagy az alkotás folyamata során következik be. Természetesen ezzel nem profanizálni akarom a hitélményt, csupán a közös neurális gyökerekre mutatok rá.
- Mi a helyzet a csodákkal?
- Materialista szempontból nézve nagyon sok csoda nem csoda, esetleg nem is történik meg, csak az illető fejében - erre nagyon jó példa az ufók általi elrablás -, ami bár élő, eleven emlékeket hagy hátra az agyban, bizonyíték nincs arra, hogy meg is történt a dolog. Nevezhetjük csodáknak a stigmákat - szerintem is csodálatos példái az emberi elme és test kapcsolatának, illetve annak, hogy a hit milyen fantasztikus jelenségeket képes létrehozni. A szellemekről pedig csak annyit, hogy azokban az angol kastélyokban, ahol évszázadok óta látnak szellemeket, mérhetően nagy elektromágnesen hatások érvényesülnek. Csoda az, ami józan emberi ésszel fel nem érhető, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna ma vagy majd egyszer megmagyarázható.
Forrás: Est.Tv Magazin
- Valójában már körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdtem írni ezt a könyvet, tehát az én esetemben inkább arról van szó, hogy sorban állnak a fejemben a témák. Több kiadót is megkerestem ezzel a könyvtervemmel, de egyiknek sem kellett. Végül eljutottam a Jaffa kiadóhoz is ugyanezzel a tervvel, akik megkérdezték, mennyi idő alatt tudnám megírni a könyvet. Akkor még túlbecsültem a megírásra szánt időt - fél évre saccoltam, mert az írás mellett adatgyűjtésre is időt kellett szánnom. Ebből végül az lett, hogy a Jaffa kiadó vezetője megkérdezte, milyen témát tudnék hamarabb megírni, mert ő már ennél korábban is kiadna valamit tőlem. Közösen kiválasztottunk egy témát a repertoáromból, és mivel nagyon sokat írtam már a Nőről, a Nő evolúciós megközelítéséről, nagy örömmel egyeztem bele ebbe a témába, mert erről tényleg tudok írni. Ez a könyv nyáron jelent meg A nő felemelkedése és tündöklése címmel, az eredetileg megbeszélt és már tíz éve íródó téma pedig Isten az agyban címmel most került a boltokba.
- Miben különbözik a könyve más, a vallás élményéről szóló könyvektől?
- Ilyen könyv nincs magyarul, de ilyen átfogó mű külföldön sem igen jelent meg. Sőt, amit ebben a könyvben összefoglaltam, az még részleteiben sem olvasható magyarul. A könyv nem egyszerűen csak az istenélményről, hanem a hitélményről szól az agykutatás nézőpontjából, de mégis közérthetően. Azt rögtön leszögezném, hogy a könyv nem vizsgálja azt a kérdést, létezik-e Isten, vagy sem, mert ez a kérdés a tudománynak nem tárgya. Van egy összefoglalóan neuroteológiának nevezett tizenöt-húsz éves agykutatási irányzat, amely többek közt modern agyi képalkotó eljárások segítségével vizsgálja a hitélményt. Korábban is voltak már törekvések a hit biológiájának kutatására, de a mai eszközök minőségileg mást tudnak. A neuroteológia alapkérdése az, hogy mi történik az agyban, ha hitélményt él át valaki. Azért használom a „hitélmény” kifejezést, mert ez lehet a buddhista meditációval elért csúcsélmény, az ima során tapasztalt egyesülés Istennel, illetve én még ide sorolnám a „flow-élményt” is, amikor a munkában elmerülő ember csúcsélményt él át: megszűnik idő és tér - teljesen feloldódunk munkánk tárgyában. És, bár nem része a könyvemnek, sok tudós és kutató szerint az orgazmus, illetve a szerelmi egyesülés élménye is ehhez a területhez kapcsolható. Van tehát egy nagyon komplex jelenség, ami előrehuzalozott formában minden ember agyában jelen van, és minden ember vágyik is rá, részben ebből is adódóan, de más-más formában. A katolikus ember Istenhez kapcsolódó hitélményként éli meg, ha az agyának ez a része aktiválódik, a többistenhitűeknél nyilván több istennek szól, az ufóhívőknél az ufóélmény alatt aktiválódik ez a rendszer, míg az alkotásban a flow-élmény alatt.
A könyv részekre tagoltan mutatja be ezt az összetett témát, egy történelmi áttekintéssel kezdve. A történelem során számos megfigyelést tettek arra vonatkozóan, hogy bizonyos szent embereknek gyakran támadtak vallásos tárgyú vízióik, ill. „vallási karrierjük” gyakran indult egy váratlan megtéréssel. Már a múltbeli megfigyelések és a modern neurológiai kutatások is azt mutatják, hogy ezek az élmények különösen gyakran fordulnak elő halántéklebeny-epilepsziások körében, valószínűleg ebben szenvedett például Jeanne D’Arc vagy Szent Pál is. A könyv következő részében azt vizsgálom, hogy a modern agykutatás mit tapasztal, ha például ferences rendi apácák vagy buddhista szerzetesek eljutnak a csúcsélményhez, hogy ekkor mi történik az agyukban. Egy másik irányzat szerint az agy működését erős mágneses térrel is befolyásolható és mesterségesen létrehozható az úgynevezett „jelenlétérzés” - vagyis amikor az embernek az az érzése támad, hogy rajta kívül van még ott valaki. Pontosan tudjuk, hogy az agynak melyik részét kell elektromágnessel stimulálni ahhoz, hogy ez az érzés jelentkezzen. A kutatók szerint az istenélmény, illetve a vallásos hitélmény úgy keletkezhetett, hogy az emberek efféle jelenlétérzéseket éltek át, és nem tudták mással magyarázni, mint egy láthatatlan, felsőbb hatalom jelenlétével. Az érdekes az, hogy ennek a jelenlétérzésnek az értelmezése mennyire kultúrafüggő. Ugyanennek a kutatási irányzatnak van egy másik aspektusa is: a Föld mágneses tere ugyanis állandóan változik, ami nagyon komoly befolyást gyakorol nemcsak a szerveink, hanem az agyunk működésére is. Ez sokféle vallásos és parapszichikus élményre ad magyarázatot. A következő fejezetet a parapszichológiai jelenségeknek szenteltem, mivel ezek nagyon szorosan összefüggnek a hitélményben fontos szerepet játszó agyi működésekkel. Itt sem vizsgálom azt, hogy létezik-e telepátia, vagy hogy vannak-e szellemek (bár van egy olyan sejtésem, hogy az utóbbiak nincsenek), az ok, amiért szerepelnek a könyvben az, hogy tapasztalásuk során ugyanazok az agyi területek aktiválódnak, mint a hitélmény átélése közben. A könyvet egy nagyon érdekes fejezettel zárom, ami a stigmatizációról szól, arról a jelenségről, amikor is Jézus sebei, a stigmák külső behatás nélkül megjelennek valaki testén. A kérdés az, hogyan interpretálja mindezt a tudomány; hogyan alakulhatnak ki valakin ezek a sebek. A könyvemmel nem kívánok csodákat porba rántani. Egyrészt pl. a stigmák természettudományos jelenségként is csodálni valók, másrészt a tudományos magyarázat nem cáfolja a csodák lehetőségét. A könyvemben arra vállalkozom, hogy megmutassam, mit gondol a tudomány a hitekkel kapcsolatos jelenségekről. Ez nem gátol meg senkit a hitében, sőt a tudományosan felvilágosult hívő emberek ezt az új tudást, meggyőződésem szerint, integrálni tudják hitükbe.
- Említette, hogy a hitélmény képessége emberi adottság. Eszerint az ateisták ugyanúgy átélhetnek hitélményt? Van különbség abban, ahogyan ezt megtapasztalják?
- Mindenkiben megvan ez képesség, a könyv indirekt módon pont ezt próbálja bizonyítani. A tudomány szerint a hitmodul evolúciósan alakult ki, és mindenkiben ott van. Ahogyan az imént is utaltam rá, a flow-élmény például az ateisták hitélménye. A flow alatt ugyanúgy megszűnik tér és idő, felbomlanak az énhatárok, magasztos érzéseket él át az ember, mint a hívő imái alatt. De a kábítószer hatása alatt is ugyanaz a hitélmény jelentkezik. Gyakorlatilag különböző módszerekkel és hatásfokkal is kiváltható ugyanaz a jelenség. De az orgazmus vagy a szerelmi egyesülés során tapasztalt élmények szintén modelljei ennek a jelenségnek. Csak ezek kulturálisan annyira eltérőek, hogy az emberek nem is gondolnak arra, hogy ennek az érzésnek ugyanaz a gyökere, mint a hit élményének. Sok keleti vallásban pl. a szeretkezés és az orgazmus vallási rítus. Az agynak ugyanazon területei aktiválódnak, amikor megszűnnek az én határai, függetlenül attól, hogy ez az orgazmus, az Istennel való találkozás vagy az alkotás folyamata során következik be. Természetesen ezzel nem profanizálni akarom a hitélményt, csupán a közös neurális gyökerekre mutatok rá.
- Mi a helyzet a csodákkal?
- Materialista szempontból nézve nagyon sok csoda nem csoda, esetleg nem is történik meg, csak az illető fejében - erre nagyon jó példa az ufók általi elrablás -, ami bár élő, eleven emlékeket hagy hátra az agyban, bizonyíték nincs arra, hogy meg is történt a dolog. Nevezhetjük csodáknak a stigmákat - szerintem is csodálatos példái az emberi elme és test kapcsolatának, illetve annak, hogy a hit milyen fantasztikus jelenségeket képes létrehozni. A szellemekről pedig csak annyit, hogy azokban az angol kastélyokban, ahol évszázadok óta látnak szellemeket, mérhetően nagy elektromágnesen hatások érvényesülnek. Csoda az, ami józan emberi ésszel fel nem érhető, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna ma vagy majd egyszer megmagyarázható.
Forrás: Est.Tv Magazin
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek