Egy fontos zenekar életét, a korszakokat, tagcseréket, a kulturális és politikai környezet változásait, és azok következményeit sokféleképpen lehet elmondani. Rozsonits Tamás elegánsan egyszerű megoldással kerüli el azokat a buktatókat, amelyek abból adódnának, ha mindentudó megmondóemberként ő mesélné, magyarázná, mitizálná, vagy éppen demitizálná a HBB harminc évét a saját maga által legfontosabbnak tartott szempontok szerint – inkább a szereplőkkel készített hosszú interjúkból szerkeszti meg a történetet, az időrendet követve. Így az egykori és mai tagok, technikusok és pályatársak maguk mondják el, hogyan is élték meg a jó és rosszabb időket, a zenekar különböző felállásainak létrejöttét és elmúlását, az egyes lemezek születését, a zenei és emberi kapcsolatok, barátságok felépülését, válságait. Földes László nézőpontját már nagyrészt ismerjük Hobo Sapiens kötetéből, most azonban a többiek is elmondhatják a magukét. Így egy-egy történést több oldalról is be tud mutatni a könyv. A sok mesélő ráadásul sok kis sztorival színesíti a kerek egésszé összeálló históriát. 
 
A zenészekkel készített interjúk tükrözik a szerző-kérdező felkészültségét és tiszteletét a riportalanyok iránt, ennek is köszönhetően emberi történetek jelennek meg előttünk, emberi hangokat hallunk, emberi arcokat látunk, és furcsa, vagy sem, ezek érett embereknek mutatkoznak. Megnyugtató módon úgy tűnik, hogy az együtt töltött idő és az együtt létrehozott dalok, lemezek, műsorok, koncertek elég erős kapcsot teremtettel közöttük ahhoz, hogy az egykori ellentétek némi idő elteltével már ne legyenek fontosak (ez persze kellett ahhoz is, hogy a régi kulcsemberek részt vegyenek a 2008-as jubileumi koncerten). 
 
A szerző saját hangján tekinti át a zenekar lemezeit, de itt sem elemez túl semmit, röviden jelzi a zenei történéseket, ahogy egy rajongó hallgatja meg őket. Annak ellenére, hogy maga is zenész (1982-től egy évtizeden át a Moby Dick dobosaként szerzett nevet magának, de később felbukkant a Tudósok tagságában is), nem szakmázik, legfeljebb a hangszíneket, a soundot tárgyalja kicsit részletesebben. Az előszóban, majd egy-egy közbeszúrt fejezetben mesél saját koncertélményeiről, majd a történet végén a 2007-es erdélyi turnéról is szól egy összefüggő blokk. 
 
Nagyon érdekes a Mellékletek rész, ahol dr. Erdős Péterrel olvashatunk egy 1990-es interjút, majd ezt követi Kőbányai János kemény kritikája 1980-ból, a Mindenki lehet sztár, végül pedig két pozitívabb hangvételű cikk. A kötelező teljes diszkográfia, illetve zenekari kronológia előtt még a lemezborítók áttekintésére, kritikájára is sor kerül.
 
( EMI kiadó, 456 oldal, 4490 Ft )