Ha a kilencvenes évek kitüntetett időszaka arról szólt, hogyan is lehet korszerűvé tenni a mindig korszerű Beatles-t, meg úgy általában a mindent eldöntő hatvanas éveket (a britpopról papolunk persze), akkor nem is annyira meglepő, hogy az új évezred emelt egyet a téten, és a nyolcvanas évek felülírásával próbálja kitalálni magát.
Új idők új hódítói újra birtokba vették a poszt-punk és new wave territóriumokat. De minek is új számokat írni, ha megúszható az egész azzal, hogy elővesszük a régieket, igazítunk rajtuk, és kész passz. Persze ehhez is konyítani kell, nem is keveset, a minőség ugyanis nem áll elő magától.
A Marc Collin-Olivier Libaux tandem simán átmegy a minőségellenőrzésen. A Nouvelle Vague 2004-es debütálásakor mindenki a szája szélét nyalta. Heuréka! 'Jé, a Joy Divisionnek, a The Cure-nak, a Sisters of Mercy-nek és társaiknak tök jól áll, ha bossa novával, lounge-dzsal meg langyi bár-dzsesszel búgatják be!'
A csapat hangszabászainak volt gyerekszobájuk, abban pedig annyi jó és még jobb lemezük, hogy ízlés dolgában biztos nevelést kapjanak. És mindennek tetejében még franciák is. A két finom úriember mellett finom hölgyek énekeltek, akik szexi macskaságot vittek ezekbe az alapesetben komor férfiak által előadott feszült ön- és közmarcangolásokba, tehát ha úgy vesszük, a Nouvelle Vague lényegében a poszt-punk és a new wave lágyításával egyfajta modern francia sanzont hozott létre.
A 2006-os Bande A Part-ra aztán annyiban árnyalódott a kép, hogy egy férfiú is beállt a mikrofon mögé Gerald Toto személyében, a koncepció azonban maradt a régi, új hullámot bolondítottak itt is új hullámmal, azaz new wave-et bossa novával (mondjuk akkor még volt némi karibi kikacsintás is).
A 2007-es Late Night Tales: Nouvelle Vague mixlemez után végre itt a sorrendben harmadik stúdióalbum. A lényegretörő, de nem túl szofisztikált 3 címet viselő mű több ponton is hoz újdonságot. A seprűdobos, akusztikus, intim félhomályos bossa novás, jazzes és reggae-s flash mellé (ill. helyére) inkább a country és a bluegrass ült, és ami még ennél is több pontot ér, hogy eredeti előadókat is sikerült megnyerni kis közös duettezésre.
Így a Master And Servantben természetesen Martin Gore, az Echo & The Bunnymen-féle All My Colours-ban Ian McCulloch, míg a Magazine Parade-jében Barry Adamson csillantja meg hangját, de csak halkan, félszegen, nehogy megzavarjanak minket a kiváló konyakok szürcsölésében.
A Marc Collin-Olivier Libaux tandem simán átmegy a minőségellenőrzésen. A Nouvelle Vague 2004-es debütálásakor mindenki a szája szélét nyalta. Heuréka! 'Jé, a Joy Divisionnek, a The Cure-nak, a Sisters of Mercy-nek és társaiknak tök jól áll, ha bossa novával, lounge-dzsal meg langyi bár-dzsesszel búgatják be!'
A csapat hangszabászainak volt gyerekszobájuk, abban pedig annyi jó és még jobb lemezük, hogy ízlés dolgában biztos nevelést kapjanak. És mindennek tetejében még franciák is. A két finom úriember mellett finom hölgyek énekeltek, akik szexi macskaságot vittek ezekbe az alapesetben komor férfiak által előadott feszült ön- és közmarcangolásokba, tehát ha úgy vesszük, a Nouvelle Vague lényegében a poszt-punk és a new wave lágyításával egyfajta modern francia sanzont hozott létre.
A 2006-os Bande A Part-ra aztán annyiban árnyalódott a kép, hogy egy férfiú is beállt a mikrofon mögé Gerald Toto személyében, a koncepció azonban maradt a régi, új hullámot bolondítottak itt is új hullámmal, azaz new wave-et bossa novával (mondjuk akkor még volt némi karibi kikacsintás is).
A 2007-es Late Night Tales: Nouvelle Vague mixlemez után végre itt a sorrendben harmadik stúdióalbum. A lényegretörő, de nem túl szofisztikált 3 címet viselő mű több ponton is hoz újdonságot. A seprűdobos, akusztikus, intim félhomályos bossa novás, jazzes és reggae-s flash mellé (ill. helyére) inkább a country és a bluegrass ült, és ami még ennél is több pontot ér, hogy eredeti előadókat is sikerült megnyerni kis közös duettezésre.
Így a Master And Servantben természetesen Martin Gore, az Echo & The Bunnymen-féle All My Colours-ban Ian McCulloch, míg a Magazine Parade-jében Barry Adamson csillantja meg hangját, de csak halkan, félszegen, nehogy megzavarjanak minket a kiváló konyakok szürcsölésében.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek