Glenn Close (62) ötszörös Oscar-díjra jelölt, kétszeres Emmy-, Arany Glóbusz-díjas és háromszoros Tony-díjas színésznő okosan, céltudatosan építette karrierjét. Szerepválasztásai sokszor merésznek, de sosem elhibázottnak bizonyultak. Az önmagát jól ismerő színésznő alkatához megfelelően határozott, intelligens szerepeket játszott egész életében. Jelenleg A hatalom hálójában című sorozat harmadik évadát forgatja, melynek főszerepét kimondottan az ő alkatára szabták. Az AXN által készített interjúban Glenn Close a sorozatról és karrierjéről mesél.
AXN: - Köszönöm szépen, hogy időt szakított ránk....
Glenn Close: - Nagyon szívesen. Sajnálom, hogy ennyit várakozott.
- Oh, semmiség. A legtöbb színészre csak a süllyesztő vár a 40-es éveikben, az Ön karrierje pedig még mindig az egekben.
- Nem tudom, mi a titok, ha van egyáltalán. Inkább attól függ a sorsunk, hogy életünk bizonyos szakaszaiban milyen lehetőségeink voltak, mi áll a fontossági sorrendünk élén és mi a végén, és persze attól is, mi az, ami érdekel minket.
- És mi volt az Ön sorsfordító pontja?
- Az, hogy szerepet kaptam. (nevet) Hát, igen, az első munkám meghatározó volt. Egy olyan színházi társulatnál dolgozhattam, akik három darabbal is ott voltak a Broadway-n. Ez volt az én sorsfordítóm, mivel George Roy Hill látott engem a „Barn” című musicalben, és ennek hatására leszerződtetett első mozifilmemre, a „Garp szerint a világ”-ra.
- Találkozott már igazán nagy hatalommal bíró ügyvédekkel?
- Igen, igen.
- Mit tanult el tőlük?
- A nemek és a hatalom viszonya nagyon érdekelt, mivel egy hatalommal bíró nőt mindig másképp ítélnek meg, mint egy hatalmi pozícióban lévő férfit. Az utóbbit természetesnek vesszük, mert a férfiak évszázadok óta irányítanak, és sokan még ma is rémisztőnek tartják, ha egy nő osztja a parancsokat. Amikor a sorozat írói azzal kerestek meg, hogy olyannak kellene lennie Patty-nek, mint egy David Boyce nevű ügyvéd, én egyből tiltakoztam, mert egy női karaktermodellt szerettem volna. Ha egy férfi lenne a példa előttem, az mindent megváltoztat, és a férfiként viselkedő nőt egy idő után úgyis leszajházzák. Épp ezért nagyon izgatott voltam, mikor találkozhattam a szakma csúcsán dolgozó jogásznőkkel. Az első ügyvédnő, akit megismertem, Major White volt. A Ground Zero területén volt kerületi ügyész 8 éven át. Ha valaki bíróságon szeretne dolgozni, és a dolgok sűrűjében, élesben akar tanulni, ez a hely a legalkalmasabb erre. Major White pedig megállta a helyét, és kétszer is vádat emelt Osama Bin Laden ellen.
- Értem.
- ...valamint ő intézte a World Trade Center alagsorát felrobbantó terrorista bíróságra kerülését, és el is ítéltette a férfit. Major körülbelül 140 cm magas, és a szakma emblematikus alakja, és hát nagyon kíváncsi voltam a személyes találkozóra. Elmondta, hogy a nemi kérdések sosem voltak lényegiek számára. Ezt el is tudom képzelni, mert elképesztően elhivatott személyiség. Különválasztja az ambíciót a versenyszellemtől, amit én a mai napig nem nagyon tudok szétválasztani. Major nem tartotta magát ambiciózusnak, ellenben nagyon is versengő volt. Tehát Patty személyiségébe is ezt ültettem át, és így a karakterem számára is a győzelem a legfontosabb ebben az eléggé férfiak uralta szakmában.
- Kevés olyan műsor van, amelyben egy nő a főszereplő, és méghozzá ilyen erőteljes személyiség.
- Nagyon ritka, igen. Geena Davis elnöknői alakítása sem volt rossz, de nehéz ügy, valóban. Ráadásul mindezek után antihősnek titulálnak... (nevet)
- Anithősnek érzi magát? Hogyan viszonyul ehhez?
- Antihős... ki is az antihős? Olyan karakter, akinek van sötét oldala is; Patty mindenképp ilyen. Pedig ő abszolút a jó oldalra tartozónak vallja magát. És tényleg nem is szereti az erőszakot, szerintem legalábbis. Ami igazán motiválja őt, az a nyerni akarás, de azt nem tudjuk, meddig menne el a győzelem érdekében. És emiatt úgy vélem, olykor gond nélkül átlép a sötét oldalra.
- Saját magát ambiciózusnak vagy versengőnek tartja?
- Nagyon is kompetitív vagyok. (nevet) Ebben a szakmában mindkettő elengedhetetlen. Aztán reménykedsz a nagy áttörésben, abban, hogy készen állsz a feladatra, hogy realisztikusan látod saját technikai tudásodat. Ja, és ahhoz, hogy színészként juss valamire, főként, ha egy New York-i színházból indultál, arra is szükség van, hogy jobban higgy magadban, mint a saját anyád. (nevet)
- Elég sokszor alakított negatív karaktereket, gonosz, brutális nőket. Ez az Ön választása volt?
- Melyikre gondol? A csodálatos, imádnivaló hősnőim, gonoszak és brutálisak lennének?... (nevet)
- Ön máshogy látja őket?
- Igen. Talán Marquise de Merteuil-re gondol a Veszedelmes viszonyokból, aki egy férfit a saját játékában próbált megverni?...
- Például.
- ...és a képmutató francia arisztokrácia köreiben intézi titkos cselszövéseit. Azonban ha végül veszít is, mégis nyertesként áll Valmont előtt, mert csak az igazat akarja kihúzni a férfiból.
- Így van.
- Alex Forrest a Végzetes vonzerőből pedig inkább tragikus szereplő, mintsem egy pszichopata antihős. Az eredeti történetben öngyilkos lett, de a film befejezését megváltoztatták. Alex alapvetően önpusztító személyiség, aki a pszichiáterek szerint valószínűleg vérfertőzéses kapcsolat áldozata volt egészen fiatal korában, és emiatt alakult ki nála az ún. borderline személyiségzavar. Szóval szerintem az ő sztorija inkább a túlélésről szól. Ahogyan az összes női karakterem is a túlélésre játszott. (nevet)
- A családomban is csupa erős nő vett körül. Mindkét nagymamám is erős, színes személyiség volt. Ahogyan visszagondolok, egész karrierem alatt soha nem különítettem el nemek szerint azokat, akikkel együtt dolgoztam. Mindig is szerettem nézni a színészeket munka közben, és volt is szerencsém nagy-nagy neveket látni munka közben, sőt, dolgoztam is néhánnyal. Közülük Katharine Hepburn egészen különleges számomra, mivel hasonló háttérrel rendelkezünk, de ő hihetetlenül magabiztosnak tűnik. Ő mintha már az anyaméhből is úgy jött volna elő, mint aki pontosan tudja ki ő, mit akar, és mit nem akar az élettől. Aztán pedig itt van a jól ismert kapcsolata Spencer Tracy-vel; egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen erős nő így alárendeli magát valakinek. Szóval soha nem lehet a látszat alapján ítélni. De a stílusát mindig is imádtam. Bette Davis kisugárzását is nagyszerűnek tartom, de mondjuk, soha nem bálványoztam embereket.
- Néhány szereplőtársától hallottuk, hogy olykor megfélemlítő élmény volt számukra az Önnel való munka. Volt valaha valaki, aki Önt is megfélemlítette? A szó jó értelmében persze. (nevet)
- Michael Douglas-szel dolgozni félelmetes élmény volt a Végzetes vonzerőben, mert ő akkor már annyira hollywoodi volt. Egy olyan világ szerves része volt, ahová én még nem tartoztam teljesen. Ráadásul nem is sikerült túl jól a kettőnk közti kommunikáció. Úgy értem, amikor viccelt, vagy nem értettem vagy nem gondoltam viccesnek. Ezután dolgozni kezdtünk, és az már nagyszerű volt. Nem lettünk gyakran összejáró barátok, de mindig élvezettel dolgozunk együtt, ha úgy hozza a sors.
- Véleménye szerint mitől annyira izgalmas a sorozat?
- Azt hiszem attól, ahogyan feltárul a történet, ahogyan azon morfondírozunk, ki lehet bűnös és ki ártatlan. Maga a történetmesélés módja fantasztikus. A hihetetlenül összetett karakterekkel és az idegfeszítő gyilkossági rejtéllyel az alkotók igazán újat hoztak a műfajba. A saját karakteremet sem ismerem még teljesen, mert még nincs is készen a történet. (nevet) Minden egyes résszel új feladat elé állítanak, mert olyasmit kell csinálnom, aminek még nincsen meg a vége, én pedig szeretem megkérdezni, mit miért csinálok. Itt azonban oda kell állni, és remélni, hogy végül minden, amit játszom, a végén jól összeáll.
- Mit szólna hozzá, ha hat évig kellene játszania ezt a szerepet?
- Ezt el sem tudom képzelni. (nevet)
- Hogy hívják a kutyáit?
- Jake és Bill
- Honnan származik a nevük? Valaki után nevezte el így őket?
- Nem, Annie lányom adta nekik ezeket a neveket. Az egyik Jacob Chares, a másik pedig William Hamilton. Azt hiszem, épp Alexander Hamiltont tanult abban az időben.
- De nem Dalmaták?
- Nem. (nevet) Nem mutatnának túl jól a díszletben.
(Forrás: AXN)
A hatalom hálójában 1. évada 2009. október 6-ától látható az AXN tévécsatorna műsorán.
Glenn Close: - Nagyon szívesen. Sajnálom, hogy ennyit várakozott.
- Oh, semmiség. A legtöbb színészre csak a süllyesztő vár a 40-es éveikben, az Ön karrierje pedig még mindig az egekben.
- Nem tudom, mi a titok, ha van egyáltalán. Inkább attól függ a sorsunk, hogy életünk bizonyos szakaszaiban milyen lehetőségeink voltak, mi áll a fontossági sorrendünk élén és mi a végén, és persze attól is, mi az, ami érdekel minket.
- És mi volt az Ön sorsfordító pontja?
- Az, hogy szerepet kaptam. (nevet) Hát, igen, az első munkám meghatározó volt. Egy olyan színházi társulatnál dolgozhattam, akik három darabbal is ott voltak a Broadway-n. Ez volt az én sorsfordítóm, mivel George Roy Hill látott engem a „Barn” című musicalben, és ennek hatására leszerződtetett első mozifilmemre, a „Garp szerint a világ”-ra.
- Találkozott már igazán nagy hatalommal bíró ügyvédekkel?
- Igen, igen.
- Mit tanult el tőlük?
- A nemek és a hatalom viszonya nagyon érdekelt, mivel egy hatalommal bíró nőt mindig másképp ítélnek meg, mint egy hatalmi pozícióban lévő férfit. Az utóbbit természetesnek vesszük, mert a férfiak évszázadok óta irányítanak, és sokan még ma is rémisztőnek tartják, ha egy nő osztja a parancsokat. Amikor a sorozat írói azzal kerestek meg, hogy olyannak kellene lennie Patty-nek, mint egy David Boyce nevű ügyvéd, én egyből tiltakoztam, mert egy női karaktermodellt szerettem volna. Ha egy férfi lenne a példa előttem, az mindent megváltoztat, és a férfiként viselkedő nőt egy idő után úgyis leszajházzák. Épp ezért nagyon izgatott voltam, mikor találkozhattam a szakma csúcsán dolgozó jogásznőkkel. Az első ügyvédnő, akit megismertem, Major White volt. A Ground Zero területén volt kerületi ügyész 8 éven át. Ha valaki bíróságon szeretne dolgozni, és a dolgok sűrűjében, élesben akar tanulni, ez a hely a legalkalmasabb erre. Major White pedig megállta a helyét, és kétszer is vádat emelt Osama Bin Laden ellen.
- Értem.
- ...valamint ő intézte a World Trade Center alagsorát felrobbantó terrorista bíróságra kerülését, és el is ítéltette a férfit. Major körülbelül 140 cm magas, és a szakma emblematikus alakja, és hát nagyon kíváncsi voltam a személyes találkozóra. Elmondta, hogy a nemi kérdések sosem voltak lényegiek számára. Ezt el is tudom képzelni, mert elképesztően elhivatott személyiség. Különválasztja az ambíciót a versenyszellemtől, amit én a mai napig nem nagyon tudok szétválasztani. Major nem tartotta magát ambiciózusnak, ellenben nagyon is versengő volt. Tehát Patty személyiségébe is ezt ültettem át, és így a karakterem számára is a győzelem a legfontosabb ebben az eléggé férfiak uralta szakmában.
- Kevés olyan műsor van, amelyben egy nő a főszereplő, és méghozzá ilyen erőteljes személyiség.
- Nagyon ritka, igen. Geena Davis elnöknői alakítása sem volt rossz, de nehéz ügy, valóban. Ráadásul mindezek után antihősnek titulálnak... (nevet)
- Anithősnek érzi magát? Hogyan viszonyul ehhez?
- Antihős... ki is az antihős? Olyan karakter, akinek van sötét oldala is; Patty mindenképp ilyen. Pedig ő abszolút a jó oldalra tartozónak vallja magát. És tényleg nem is szereti az erőszakot, szerintem legalábbis. Ami igazán motiválja őt, az a nyerni akarás, de azt nem tudjuk, meddig menne el a győzelem érdekében. És emiatt úgy vélem, olykor gond nélkül átlép a sötét oldalra.
- Saját magát ambiciózusnak vagy versengőnek tartja?
- Nagyon is kompetitív vagyok. (nevet) Ebben a szakmában mindkettő elengedhetetlen. Aztán reménykedsz a nagy áttörésben, abban, hogy készen állsz a feladatra, hogy realisztikusan látod saját technikai tudásodat. Ja, és ahhoz, hogy színészként juss valamire, főként, ha egy New York-i színházból indultál, arra is szükség van, hogy jobban higgy magadban, mint a saját anyád. (nevet)
- Elég sokszor alakított negatív karaktereket, gonosz, brutális nőket. Ez az Ön választása volt?
- Melyikre gondol? A csodálatos, imádnivaló hősnőim, gonoszak és brutálisak lennének?... (nevet)
- Ön máshogy látja őket?
- Igen. Talán Marquise de Merteuil-re gondol a Veszedelmes viszonyokból, aki egy férfit a saját játékában próbált megverni?...
- Például.
- ...és a képmutató francia arisztokrácia köreiben intézi titkos cselszövéseit. Azonban ha végül veszít is, mégis nyertesként áll Valmont előtt, mert csak az igazat akarja kihúzni a férfiból.
- Így van.
- Alex Forrest a Végzetes vonzerőből pedig inkább tragikus szereplő, mintsem egy pszichopata antihős. Az eredeti történetben öngyilkos lett, de a film befejezését megváltoztatták. Alex alapvetően önpusztító személyiség, aki a pszichiáterek szerint valószínűleg vérfertőzéses kapcsolat áldozata volt egészen fiatal korában, és emiatt alakult ki nála az ún. borderline személyiségzavar. Szóval szerintem az ő sztorija inkább a túlélésről szól. Ahogyan az összes női karakterem is a túlélésre játszott. (nevet)
- A családomban is csupa erős nő vett körül. Mindkét nagymamám is erős, színes személyiség volt. Ahogyan visszagondolok, egész karrierem alatt soha nem különítettem el nemek szerint azokat, akikkel együtt dolgoztam. Mindig is szerettem nézni a színészeket munka közben, és volt is szerencsém nagy-nagy neveket látni munka közben, sőt, dolgoztam is néhánnyal. Közülük Katharine Hepburn egészen különleges számomra, mivel hasonló háttérrel rendelkezünk, de ő hihetetlenül magabiztosnak tűnik. Ő mintha már az anyaméhből is úgy jött volna elő, mint aki pontosan tudja ki ő, mit akar, és mit nem akar az élettől. Aztán pedig itt van a jól ismert kapcsolata Spencer Tracy-vel; egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen erős nő így alárendeli magát valakinek. Szóval soha nem lehet a látszat alapján ítélni. De a stílusát mindig is imádtam. Bette Davis kisugárzását is nagyszerűnek tartom, de mondjuk, soha nem bálványoztam embereket.
- Néhány szereplőtársától hallottuk, hogy olykor megfélemlítő élmény volt számukra az Önnel való munka. Volt valaha valaki, aki Önt is megfélemlítette? A szó jó értelmében persze. (nevet)
- Michael Douglas-szel dolgozni félelmetes élmény volt a Végzetes vonzerőben, mert ő akkor már annyira hollywoodi volt. Egy olyan világ szerves része volt, ahová én még nem tartoztam teljesen. Ráadásul nem is sikerült túl jól a kettőnk közti kommunikáció. Úgy értem, amikor viccelt, vagy nem értettem vagy nem gondoltam viccesnek. Ezután dolgozni kezdtünk, és az már nagyszerű volt. Nem lettünk gyakran összejáró barátok, de mindig élvezettel dolgozunk együtt, ha úgy hozza a sors.
- Véleménye szerint mitől annyira izgalmas a sorozat?
- Azt hiszem attól, ahogyan feltárul a történet, ahogyan azon morfondírozunk, ki lehet bűnös és ki ártatlan. Maga a történetmesélés módja fantasztikus. A hihetetlenül összetett karakterekkel és az idegfeszítő gyilkossági rejtéllyel az alkotók igazán újat hoztak a műfajba. A saját karakteremet sem ismerem még teljesen, mert még nincs is készen a történet. (nevet) Minden egyes résszel új feladat elé állítanak, mert olyasmit kell csinálnom, aminek még nincsen meg a vége, én pedig szeretem megkérdezni, mit miért csinálok. Itt azonban oda kell állni, és remélni, hogy végül minden, amit játszom, a végén jól összeáll.
- Mit szólna hozzá, ha hat évig kellene játszania ezt a szerepet?
- Ezt el sem tudom képzelni. (nevet)
- Hogy hívják a kutyáit?
- Jake és Bill
- Honnan származik a nevük? Valaki után nevezte el így őket?
- Nem, Annie lányom adta nekik ezeket a neveket. Az egyik Jacob Chares, a másik pedig William Hamilton. Azt hiszem, épp Alexander Hamiltont tanult abban az időben.
- De nem Dalmaták?
- Nem. (nevet) Nem mutatnának túl jól a díszletben.
(Forrás: AXN)
A hatalom hálójában 1. évada 2009. október 6-ától látható az AXN tévécsatorna műsorán.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek