Nemcsak a Berlinaléra és a Filmszemlére, a mozikba is érkezik a Bibliotheque Pascal. Hajdu Szabolcs legújabb nagyjátékfilmjét március 25-én mutatják be hivatalosan is a magyar filmszínházak. A mű egy egyedülálló anya története.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
Mint az nemrégiben bejárta a sajtót, Hajdu Szabolcs legújabb nagyjátékfilmjét, a Bibliotheque Pascalt meghívták az idén 60. születésnapját ünneplő Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Fórum szekciójába, ahol évről évre a leginnovatívabb filmek mutatkozhatnak be.
A magyar-német koprodukcióban készült 111 perces alkotás így február 11. és 21. között mutatkozik be a nemzetközi közönség előtt, előtte azonban még a 41. Magyar Filmszemlén is versenyez, február 2. és 8. között. Hamarosan pedig a nagyközönség is találkozhat az alkotással, hiszen országosan március 25-től vetítik a hazai mozik. Utoljára egyébként 2004-ben szerepelt magyar film az innovatív, avantgarde filmek bemutatkozásának legfontosabb és nagy hagyományokkal rendelkező eseményén, a Berlinale Fórum szekciójában: Fliegauf Benedek Dealer című alkotása.
A Bibliotheque Pascal című film főbb szerepeiben Török-Illyés Orsolya és Hajdu Lujza mellett olyan neves román színművészek láthatók, mint Oana Pellea, Razvan Vasilescu, Andi Vasluianu, Shamgar Amram, Mihai Constantin és Ion Sapdaru. A Macerás ügyek, a Tamara, a Fehér tenyér és az Off Hollywood rendezőjének új alkotása a 3 éves kislányát egyedül nevelő Mona Paparu (Török-Illyés Orsolya) utazásainak, szerelmének, nyugat-európai kálváriájának a története.
A magyar-német koprodukcióban készült 111 perces alkotás így február 11. és 21. között mutatkozik be a nemzetközi közönség előtt, előtte azonban még a 41. Magyar Filmszemlén is versenyez, február 2. és 8. között. Hamarosan pedig a nagyközönség is találkozhat az alkotással, hiszen országosan március 25-től vetítik a hazai mozik. Utoljára egyébként 2004-ben szerepelt magyar film az innovatív, avantgarde filmek bemutatkozásának legfontosabb és nagy hagyományokkal rendelkező eseményén, a Berlinale Fórum szekciójában: Fliegauf Benedek Dealer című alkotása.
A Bibliotheque Pascal című film főbb szerepeiben Török-Illyés Orsolya és Hajdu Lujza mellett olyan neves román színművészek láthatók, mint Oana Pellea, Razvan Vasilescu, Andi Vasluianu, Shamgar Amram, Mihai Constantin és Ion Sapdaru. A Macerás ügyek, a Tamara, a Fehér tenyér és az Off Hollywood rendezőjének új alkotása a 3 éves kislányát egyedül nevelő Mona Paparu (Török-Illyés Orsolya) utazásainak, szerelmének, nyugat-európai kálváriájának a története.
1 komment|Szólj hozzá!
A Bibliotheque Pascal Hajdu Szabolcs tenyeréből.
Nem egy happy-mozi, túl azon hogy merész, mert nem kis bátorság kell társadalmilag orrára koppintani nyugatnak keletnek egyaránt, de merész azért is mert a Fehér tenyér egyéni drámai rétegét meghaladóan kísérletet tesz tágabb, általános emberi, szellemi, lelki szinten fogalmazni. Noha látszólag csupán európai keretek között, a két, földrajzi és szociokulturális értelemben is legtávolabbi vidéke, a ködös Albion és a Kárpátok balkáni karneváli világa között. Hogy mennyire sikerül, ki-ki döntse el maga. Én úgy látom Hajdu Szabolcs filmje lehetőség észrevenni a rétegek, távolságok és végletek közötti átfedéseket, lehetőség észrevenni hogy, ha valamitől, a pokol bugyraitól üres a tányér és üres a pohár, sem kenyér, sem bor, minél inkább belezuhanunk az inferno mélységeibe, kiürül a lelkünk, mert ott bizony az utolsó leheletig megpróbálják kiszívni, nemcsak porszívóval. És egyetlen reményünk a gyermek, aki ezt egyszer már megtöltötte és azóta nap mint nap reménykedünk hogy újra és újra megtölti, miközben élhetünk Marosvásárhelyen, Liverpoolban, Keszthelyen, áruljuk vagy rabolják a testünket, lelkünket, vagy éppen mi a másét, vagy csupán egy lakberendezési áruház keltette konform világban tévelyeg a szellemünk.
És lehet gondolkodni, hol, mivel kezdődik a bűnbeesés. Mitől kerül egyre mélyebb örvénybe az esendő ember. Egy lány, egy apa, egy anya, férfi, nő, áldozatok és áldozók, hol buknak el, miért kell hogy alászálljanak a poklokra?
Ezért jó ez a film. Elsősorban kérdéseket tesz föl. Válaszol is a maga módján, mégis a kérdéseit érzem fontosnak, mert a fölfeszülő, aláhulló hősei leginkább kérdeznek, szembesítenek nyugatit és keletit, balkánit és a 'legfejlettebbet' mind. Feltéve ha még képesek vagyunk megérteni ezeket a kérdéseket, ha még maradt bennünk annyi lélekjelenlét hogy észrevegyük, ez a film rólunk is szól. Bizonyára nehéz lehet elfogadni e kérdések létezését, hiába a bulvár-lapok ricsaja, hiába a szörnyű történetek áradata, ha nem látjuk meg, nem akarjuk felfogni az összefüggéseket. A történetek körülöttünk, közöttünk zajlanak és ha szerencsésebbjei nem is vagyunk közvetlen részesei, elszenvedői, a történetek ebben a nyitott és egyszerre zárt térben és időben aktuálisak amelyben élünk. A mi világunkat emelik vagy süllyesztik. Ezek nem a bibliai események, bár hallottam minap egy olyan véleményt (én mégcsak most), mely szerint a bibliában leírt dolgok valójában jóslatok és mint ilyenek, lehetséges, hogy éppen most esnek meg (már ha megesnek). Ha valaki így gondolná, érteni fogja miért üres a tányér és miért üres a pohár, és (no fear) mi is reménykedünk akik másként gondoljuk, mert tudjuk hogy ezt a tányért és poharat valójában mi, a jelenkori civilizáció tesszük üressé (amikor éppen üressé tesszük), szabad akaratunkból, életünket egy élethosszig tartó vezeklő adventté téve.
Erős film ez. Nagyon erős.
Úgy hiszem valóban csak egyetlen válasz van rá. Egy újra eljövő Csendes éj szülötte, aki egyszer már örök áldozatul megtöretett és megszakasztatott, aki azóta lelkünk kenyere és bora.
Addig is ideje lenne kezdenünk valamit a szabad akaratunkkal.
Úgy legyen!
De ha valakit nem érdekel, hogyan él a világ, mi vesz bennünket körül, ne nézze meg a filmet.
Nem egy happy-mozi, túl azon hogy merész, mert nem kis bátorság kell társadalmilag orrára koppintani nyugatnak keletnek egyaránt, de merész azért is mert a Fehér tenyér egyéni drámai rétegét meghaladóan kísérletet tesz tágabb, általános emberi, szellemi, lelki szinten fogalmazni. Noha látszólag csupán európai keretek között, a két, földrajzi és szociokulturális értelemben is legtávolabbi vidéke, a ködös Albion és a Kárpátok balkáni karneváli világa között. Hogy mennyire sikerül, ki-ki döntse el maga. Én úgy látom Hajdu Szabolcs filmje lehetőség észrevenni a rétegek, távolságok és végletek közötti átfedéseket, lehetőség észrevenni hogy, ha valamitől, a pokol bugyraitól üres a tányér és üres a pohár, sem kenyér, sem bor, minél inkább belezuhanunk az inferno mélységeibe, kiürül a lelkünk, mert ott bizony az utolsó leheletig megpróbálják kiszívni, nemcsak porszívóval. És egyetlen reményünk a gyermek, aki ezt egyszer már megtöltötte és azóta nap mint nap reménykedünk hogy újra és újra megtölti, miközben élhetünk Marosvásárhelyen, Liverpoolban, Keszthelyen, áruljuk vagy rabolják a testünket, lelkünket, vagy éppen mi a másét, vagy csupán egy lakberendezési áruház keltette konform világban tévelyeg a szellemünk.
És lehet gondolkodni, hol, mivel kezdődik a bűnbeesés. Mitől kerül egyre mélyebb örvénybe az esendő ember. Egy lány, egy apa, egy anya, férfi, nő, áldozatok és áldozók, hol buknak el, miért kell hogy alászálljanak a poklokra?
Ezért jó ez a film. Elsősorban kérdéseket tesz föl. Válaszol is a maga módján, mégis a kérdéseit érzem fontosnak, mert a fölfeszülő, aláhulló hősei leginkább kérdeznek, szembesítenek nyugatit és keletit, balkánit és a 'legfejlettebbet' mind. Feltéve ha még képesek vagyunk megérteni ezeket a kérdéseket, ha még maradt bennünk annyi lélekjelenlét hogy észrevegyük, ez a film rólunk is szól. Bizonyára nehéz lehet elfogadni e kérdések létezését, hiába a bulvár-lapok ricsaja, hiába a szörnyű történetek áradata, ha nem látjuk meg, nem akarjuk felfogni az összefüggéseket. A történetek körülöttünk, közöttünk zajlanak és ha szerencsésebbjei nem is vagyunk közvetlen részesei, elszenvedői, a történetek ebben a nyitott és egyszerre zárt térben és időben aktuálisak amelyben élünk. A mi világunkat emelik vagy süllyesztik. Ezek nem a bibliai események, bár hallottam minap egy olyan véleményt (én mégcsak most), mely szerint a bibliában leírt dolgok valójában jóslatok és mint ilyenek, lehetséges, hogy éppen most esnek meg (már ha megesnek). Ha valaki így gondolná, érteni fogja miért üres a tányér és miért üres a pohár, és (no fear) mi is reménykedünk akik másként gondoljuk, mert tudjuk hogy ezt a tányért és poharat valójában mi, a jelenkori civilizáció tesszük üressé (amikor éppen üressé tesszük), szabad akaratunkból, életünket egy élethosszig tartó vezeklő adventté téve.
Erős film ez. Nagyon erős.
Úgy hiszem valóban csak egyetlen válasz van rá. Egy újra eljövő Csendes éj szülötte, aki egyszer már örök áldozatul megtöretett és megszakasztatott, aki azóta lelkünk kenyere és bora.
Addig is ideje lenne kezdenünk valamit a szabad akaratunkkal.
Úgy legyen!
De ha valakit nem érdekel, hogyan él a világ, mi vesz bennünket körül, ne nézze meg a filmet.
néző639
|
2010-02-06 23:03:58
Új hozzászólás
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek





