- Miért áll hozzád közel a Pinceszínház?
 
- Mert ez az első kisebb színház, ahol elkezdtem játszani. Azonnal a szívembe zártam. Jelenleg Szervét Tiborral a Libikóka című darabot adjuk itt, és egyszerűen imádjuk a környezetet. De minden darabot szeretek, ami itt megy, és az egész hely szellemisége nagyon közel áll hozzám.  
 
- Mi a véleményed Budapestről? Jó irányba halad a város? Fejlődik vagy stagnál?  
 
- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Bizonyos szempontból lassan halad a város, de jó irányba. Kulturális értelemben viszont egyértelműen azt mondom, hogy nagyon jól állunk, nagyon jó felé haladunk. Amit az elmúlt években észrevettem: nagyon sok ismerősöm jön a tengerentúlról Budapestre azért, mert idevonzza őket a város. Már nemcsak Prága meg Bécs van a régióban, hanem Budapest is felkerült a térképükre. Szerintem ez nagyon jó irányú változás, aminek én különösen örülök.
 
- Melyek a kedvenc nagyvárosaid?  
 
- Nagyon sok van, és teljesen vegyes. Hongkong az egyik kedvencem, de képtelen lennék ott élni. Ugyanígy vagyok Londonnal és New Yorkkal is. Róma viszont az abszolút kedvencem, meg egész Olaszország. Imádom a kultúrájukat, a konyhájukat, az embereket, egyszóval mindent.
 
- Mi a fontos neked egy városban, ahol szívesen élsz?
 
- Egyértelműen a nyugalom, illetve a kettősség. Azt értem ez alatt, hogy ha zsivajra vágyom, elég legyen, ha beülök a kocsimba, és fél óra múlva már benne legyek a sűrűjében. Alapvetően az a legfontosabb nekem, hogy mindez az én választásom legyen.  
 
- Mostanában egy nagyon komoly szerepben láthatunk téged a filmvásznon, a Halálkeringő című

Nagyítás

filmben az exrendőrnőt alakítod. Mennyire volt nehéz, és hogyan készültél a szerepre?  
 
- Minden szerep a maga módján nehéz, de ez különösen az volt. Számomra nagyon fontos minden pillanat, mindig nagyon sok energiát fektetek egy adott karakter megformálásába, ez most is így volt. Eleinte Kerekes Krisztiánnal, a rendezővel nagyon sokat beszéltünk a szerepemről, aztán hosszan elemeztem a forgatókönyvet is. Végül felépítettem egy karaktert, amivel aztán sodródtam.  
 
- Milyen volt újra Kern Andrással dolgozni?  
 
- Minden tekintetben imádom. Borzasztóan jó vele együtt dolgozni. Jó volt, hogy mindkettőnknek a szíve csücske ez a film, ami szerintem tökéletesen át is jön. Mindketten szerettük volna már egy másik arcunkat is megmutatni a közönségnek, amit eddig még nem láttak.  
 
- Mennyi ideig tartott a forgatás?  
 
- 17 nap alatt forgattuk az egészet, ami elég kemény menet volt, lelkileg és fizikailag is elfáradtunk a végére.  
 
- Mesélnél egy kicsit a film sztorijáról?  
 
- Egy olyan ember életébe látunk bele, csöppenünk bele két nap alatt, aki a sok rossz döntése miatt egy hihetetlenül mély gödör alján van. Onnan nincs kiút, és ez még fokozódik is a két nap alatt. Nem szeretnék nagyon belemenni a történetbe, mivel sokkal mélyebb és összetettebb, mintsem hogy egy-két mondatban bemutassam. Meg kell nézni.