Való igaz, Simon Green intelligens, future jazz muzsikája valóban képes kortól függetlenül mindenkit megszólítani, de amikor két éve a Merlinben szinte mindenki kívülről énekelte a számok szövegét, hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy most akkor egy rock koncerten vagyunk-e. A jelenséget egyébként még véletlenül sem túlozzuk el, elég csak megnézni, hányadik helyen áll Magyarország a Google Trends-ben, ha beírjuk a Bonobo nevet!
 
A Black Sands Simon Green negyedik stúdióalbuma, és bár hangzásvilága kísértetiesen hasonlít elődeiére, akad néhány figyelemreméltó különbség: a legfontosabb az, hogy eltűnt Bajka (szólólemezt adott ki márciusban In Wonderland címmel), és vele együtt eltűntek a jól megszokott Bonobós vokálok is. Ez nem azt jelenti, hogy a lemezen nincsenek énekes számok, de nem könnyű megszokni, hogy Bajka helyett a Ninja Tune új felfedezettje, Andreya Triana énekel, még akkor sem, ha rendszerint kiválóan. Az album nagy része egyébként instrumentális, és a bíztató felütés ellenére hosszútávon hiába próbálja fenntartani az érdeklődést, hiába szépen kidolgozottak a nóták - egy idő után háttérzenévé silányul.
 
A Kiara egyfajta tisztelgés Flying Lotus és az egész hiphop 2.0 mozgalom előtt, a Kong egy hamisítatlan Bonobo gyöngyszem, míg az Eyesdownban baleári chillout keveredik dubsteppel, Andreya Triana keserédes hangjával pedig még teljesebbé tesz az élményt. Az El Toro Simon Green legszebb napjait idézi, és bár így is megállja helyét, valahogy hiányzik belőle a vokál. És itt kezdődik a lejtmenet.
 
Az 1009 egy semmitmondó future jazz opusz, az All In Forms nyávogása kifejezetten zavaró, míg az első kislemezként kiadott The Keeper egész egyszerűen unalomba fullad. Csak a Stay The Same fúvósaira kapjuk fel újra a fejünket, de a lelkesedésünk gyorsan alábbhagy, mert a záró és egyben címadó Black Sands  - annak ellenére, hogy háromnegyedes ritmusképletre írta a szerző -  teljesen érdeketelen nóta.
 
A korongot egymás után többször is gond nélkül végig lehet hallgatni, sajnos azonban magán hordozza az átlagos downtempo lemezek legfőbb negatív tulajdonságát is, mégpedig, hogy képtelen lekötni a hallgatót. Egy esti borozgatáshoz tökéletes, többet azonban nem nyújt.