A The Chemical Brothers stúdióalbumairól mindig nagy kihívás (és egyben megtiszteltetés) írni, hiszen gyakran előfordul, hogy az aktuális lemez csak hetekkel, esetleg hónapokkal az első hallgatás után mutatja meg igazi erejét. Éppen ezért nem árt óvatosnak lenni az olyan jellegű, legtöbbször szubjektív kinyilatkoztatásokkal, hogy az új anyag ezért meg azért rossz. Elképzelhető ugyanis, hogy két hónap múlva, egy adott pillanatban pont ugyanazokkal az érvekkel akarnánk majd alátámasztani, hogy miért baromi jó.
 
De mit is várhatunk 2010-ben egy formációtól, amelynek három alapvetésnek számító nagylemeze (Exit Planet Dust, Surrender, Dig Your Own Hole) mellett ebben az évtizedben csak egy alulértékelt, bár nem rossz (Come With Us), egy jócskán túlértékelt (Push The Button) és egy amolyan klasszikus hatodik albumra (We Are The Night) futotta az erejébőll? Leginkább semmit. És ha így állunk hozzá, bizony kellemes meglepetések is érhetnek minket a Further hallgatása közben.
 
A Higher jellegzetes chemicalos intro, melyben - fülbemászó témája ellenére - igazából semmi nem történik, míg az Escape Velocity egy tizenkét perces oldskool, acides okosság, mely az Out Of Control 2010-es megfelelője, kicsit gyengébb kiadásban. Az Another World dallamvilága valamiért a Star Guitarra hajaz, a Dissolve pedig egy hangulatos Private Psychedelic Reel utánérzés.
 
A Horse Power igazi régivágású chemicalos power techno, nyerítéssel fűszerezve, míg a Swoonról egy külön fejezetet is lehetne írni, hiszen a lemez legnagyobb slágerére alighanem évek múltán is mindenki emlékezni fog. Bár a folyamatos szirénázás elsőre elég idegesítőnek tűnik, a minimalista vokál ("just remember to fall in love, there's nothing else") hasonlóan könnyfakasztó, mint anno a "you should feel what i feel" a Star Guitarban. A K+D+B-ben önkéntelenül várjuk, hogy meghalljuk Noel Gallagher hangját (persze nem), míg a Wonders Of The Deep tökéletes pszichedelikus zárása egy hétpontos hetedik nagylemeznek.
 
Ed és Tom hozták, sőt alighanem túl is teljesítették a szintet, amit elvárhattunk tőlük, és bár a Further összességében nem igazán változatos - tulajdonképpen eléggé homogén - mégiscsak egy vállalható és végig élvezhető album lett.