Tökéletes időzítés - Amparo Sanchez
Koncert: Sziget, Világzenei Nagyszínpad, augusztus 11.
A barcelonai Amparanoia 2005-ben a BBC World Music Awardson a legjobb európai zenekar díját kapta, aztán három évre rá szépen feloszlott. A zenekar egykori énekesnője, Amparo Sanchez a Szigetre már új lemezével (Tucson-Habana) érkezik.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
- Köztudomású, hogy elég jóban vagytok Manu Chaóval. Milyen hatással volt a zenei fejlődésedre?
- Nagyon fontos szerepet játszott, hiszen ő volt az, aki meggyőzött arról, hogy fel kellene vennem egy lemezt. Ez 1998-ban volt, azt hiszem. Akkor már pár éve Madridban éltem, ő pedig elég sokat járt abba a bárba, az 'El Tio Vinagre'-be, ahol általában énekeltem. Nagy bulik voltak, sok jó koncert, aztán Manu noszogatni kezdett, hogy lemezt kéne csinálnom. A jó kapcsolat a mai napig megvan, többször is szerepelt a koncertjeimen közreműködőként, de azért azt nem mondanám, hogy csak ő inspirált volna, hiszen sok zenész volt még rám hatással.
- Az Amparanoiával elég komoly sikeretek kezdett lenni, mire Te szólókarrierbe kezdtél. Nehéz volt a váltás?
- Nem, igazából nem. Az Amparanoia egy egészen más sztori volt, mint most a Tucson-Habana. Annak idején, a ’90-es évek végén, amikor abba belevágtunk, össze akartunk hozni egy csomó embert, összeereszteni egy rakás teljesen eltérő zenei hatást, aztán csapni egy hatalmas partyt. És az is hozzátartozik, hogy akkoriban ilyen szelek fújtak Spanyolországban, ahol a fiatal demokrácia még igencsak kereste magát. Mára már minden más, ráadásul rengeteg fontos dolog változott a magánéletemben is. Ezek így együtt hozták azt, hogy a Tucson-Habana ilyen tökéletes időzítéssel jelenhetett meg.
- A lemezen van egy duett Omara Portuondóval. Milyen érzés volt vele dolgozni?
- Akkor találkoztam vele, amikor a havannai EGREM-stúdióban dolgoztunk. Óriási élmény volt, fantasztikus ember, ráadásul annyira könnyen, egy szempillantás alatt énekelte fel a részét… Egy igazi ajándék nekem, hogy szerepel a lemezemen.
- Hogy kerültetek az EGREM-stúdióba?
- Az EGREM-stúdió egyfajta misztikus hely, rengeteg nagyszerű zenész csinált ott lemezeket, a Buena Vista Social Club, Nat King Cole… Nagyon szerettem volna, hogy John és Joey (a lemezfelvételnél közreműködő Calexicóból − a szerk.) is ott legyenek velünk, tudtam, hogy nagyon tetszene nekik a hely szelleme. Ők meghívtak engem Tucsonba, én meg őket Havannába. Nagyon jól éreztük magunkat ott, találkoztunk néhány helyi muzsikussal, zenéltünk, koncerteztünk is együtt, nagy élmény volt mindenkinek az egész ott-tartózkodás.
- A zeném kívül van még szenvedélyed?
- A zenét szeretem a legjobban, de érdekel az irodalom és a többi művészeti ág is. Ezen kívül a legjobban otthon lenni szeretek, a két gyerekemmel és a férjemmel, szóval, csupa hétköznapi dolog.
Koncert: Sziget, Világzenei Nagyszínpad, augusztus 11.
- Nagyon fontos szerepet játszott, hiszen ő volt az, aki meggyőzött arról, hogy fel kellene vennem egy lemezt. Ez 1998-ban volt, azt hiszem. Akkor már pár éve Madridban éltem, ő pedig elég sokat járt abba a bárba, az 'El Tio Vinagre'-be, ahol általában énekeltem. Nagy bulik voltak, sok jó koncert, aztán Manu noszogatni kezdett, hogy lemezt kéne csinálnom. A jó kapcsolat a mai napig megvan, többször is szerepelt a koncertjeimen közreműködőként, de azért azt nem mondanám, hogy csak ő inspirált volna, hiszen sok zenész volt még rám hatással.
- Az Amparanoiával elég komoly sikeretek kezdett lenni, mire Te szólókarrierbe kezdtél. Nehéz volt a váltás?
- Nem, igazából nem. Az Amparanoia egy egészen más sztori volt, mint most a Tucson-Habana. Annak idején, a ’90-es évek végén, amikor abba belevágtunk, össze akartunk hozni egy csomó embert, összeereszteni egy rakás teljesen eltérő zenei hatást, aztán csapni egy hatalmas partyt. És az is hozzátartozik, hogy akkoriban ilyen szelek fújtak Spanyolországban, ahol a fiatal demokrácia még igencsak kereste magát. Mára már minden más, ráadásul rengeteg fontos dolog változott a magánéletemben is. Ezek így együtt hozták azt, hogy a Tucson-Habana ilyen tökéletes időzítéssel jelenhetett meg.
- A lemezen van egy duett Omara Portuondóval. Milyen érzés volt vele dolgozni?
- Akkor találkoztam vele, amikor a havannai EGREM-stúdióban dolgoztunk. Óriási élmény volt, fantasztikus ember, ráadásul annyira könnyen, egy szempillantás alatt énekelte fel a részét… Egy igazi ajándék nekem, hogy szerepel a lemezemen.
- Hogy kerültetek az EGREM-stúdióba?
- Az EGREM-stúdió egyfajta misztikus hely, rengeteg nagyszerű zenész csinált ott lemezeket, a Buena Vista Social Club, Nat King Cole… Nagyon szerettem volna, hogy John és Joey (a lemezfelvételnél közreműködő Calexicóból − a szerk.) is ott legyenek velünk, tudtam, hogy nagyon tetszene nekik a hely szelleme. Ők meghívtak engem Tucsonba, én meg őket Havannába. Nagyon jól éreztük magunkat ott, találkoztunk néhány helyi muzsikussal, zenéltünk, koncerteztünk is együtt, nagy élmény volt mindenkinek az egész ott-tartózkodás.
- A zeném kívül van még szenvedélyed?
- A zenét szeretem a legjobban, de érdekel az irodalom és a többi művészeti ág is. Ezen kívül a legjobban otthon lenni szeretek, a két gyerekemmel és a férjemmel, szóval, csupa hétköznapi dolog.
Koncert: Sziget, Világzenei Nagyszínpad, augusztus 11.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek