Mundruczó Kornél nem bízta a dolgokat a véletlenre, és nehogy valaki mellett csak úgy elsuhanjon a felismerés, már a címben is jelezte, hogy itt bizony Mary Shelley örökbecsű rémmeséjének modern átiratáról van szó
Másrészt rendezőként önmagára osztotta a főszerepet.
Az eredeti Frankenstein-történet sem elsősorban az ijesztgetésről szól, hanem a teremtő ember „istenkísértő gőgjéről”, és ki mintázná meg jobban mindezt napjankban, mint egy közép-európai színházi és filmrendező. Az illető, bizonyos Viktor új projektjéhez keres főszereplőt, de nem ám ismert színészt, hanem ártatlan képű fiatal amatőrt – ami így leírva kissé pedofíl csengésű –, és a kasztingot egy elhagyott, lerobbant bérházban tartja, amitől olyan k-európai az egész. Lézengnek is az udvaron Tarr Béla-filmekből szökött statiszták, de a szerepet egy intézetből szökött kamasz fiú kapja meg első blikkre, de itt a csavar: ő nem szereplőválogatásra érkezett, hanem anyját keresi, aki a ház utolsó lakója. Az újabb fordulat pedig ott jön, hogy a szituációs gyakorlatba kényszerített srác akaratlanul is szörnyű bűnt követ el – az elsőt egy hosszú sorban –, a rendező pedig nem más, mint az apja, aki eddig nem is tudott a létezéséről.
A természetesnek korántsem ható felállásból a mostanában kissé Kovács Lajosra hajazó Mundruczó pár mogorva szereplővel egy szándékoltan klausztrofób hangulatú, sokatmondó hallgatásokból és csikorgó párbeszédekből felépített történetet épít ki, amely legalább annyira szól a kinti műértőknek, mint a hazai közönségnek – nyilván nem véletlen, hogy a filmet beválogatták a cannes-i filmfesztivál 2010-es hivatalos versenyprogramjába is.
Az eredeti Frankenstein-történet sem elsősorban az ijesztgetésről szól, hanem a teremtő ember „istenkísértő gőgjéről”, és ki mintázná meg jobban mindezt napjankban, mint egy közép-európai színházi és filmrendező. Az illető, bizonyos Viktor új projektjéhez keres főszereplőt, de nem ám ismert színészt, hanem ártatlan képű fiatal amatőrt – ami így leírva kissé pedofíl csengésű –, és a kasztingot egy elhagyott, lerobbant bérházban tartja, amitől olyan k-európai az egész. Lézengnek is az udvaron Tarr Béla-filmekből szökött statiszták, de a szerepet egy intézetből szökött kamasz fiú kapja meg első blikkre, de itt a csavar: ő nem szereplőválogatásra érkezett, hanem anyját keresi, aki a ház utolsó lakója. Az újabb fordulat pedig ott jön, hogy a szituációs gyakorlatba kényszerített srác akaratlanul is szörnyű bűnt követ el – az elsőt egy hosszú sorban –, a rendező pedig nem más, mint az apja, aki eddig nem is tudott a létezéséről.
A természetesnek korántsem ható felállásból a mostanában kissé Kovács Lajosra hajazó Mundruczó pár mogorva szereplővel egy szándékoltan klausztrofób hangulatú, sokatmondó hallgatásokból és csikorgó párbeszédekből felépített történetet épít ki, amely legalább annyira szól a kinti műértőknek, mint a hazai közönségnek – nyilván nem véletlen, hogy a filmet beválogatták a cannes-i filmfesztivál 2010-es hivatalos versenyprogramjába is.
Tender Son - The Fankenstein Project
magyar-német-osztrák filmdráma, 105 perc, 2010
Mary Shelley Frankenstein című világhírű gótikus regénye nyomán a film teremtő ember és teremtménye története. A szeretet után sóvárgó, mégis kitaszított ember mítosza éled újra apa és fiú találkozásában.
rendező:
Forgalmazza: Szuez Film
Bemutató: 2010. szeptember 9.
Bemutató: 2010. szeptember 9.
Linkek
1 komment|Szólj hozzá!
Nagyon rossz film. Érdemesebb otthon maradni és mondjuk takarítani. Az is szórakoztatóbb.
Béla
|
2010-10-02 18:48:03
Új hozzászólás
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek