A naplóíró Móriczról ugyanis hamar kiderül, hogy hús-vér ember, sőt gyarló, szerethető és utálható egyszerre: lesz, aki álszent hazudozónak és házasságtörőnek tartja majd, és lesz, akit úgy érint majd, mint a gyengeáram. Én helyenként viszolyogtam is, de mindenképpen kedvet kaptam, hogy ezt-azt újraolvassak tőle.
 
A Naplók 1924-25-ös hátterében ugyanis a magánéleti események állnak: a háromgyerekes író beleszeret egyik színházi darabja szereplőjébe, Simonyi Máriába, miközben féltékeny múzsája, felesége, Janka végül öngyilkos lesz. Az író a reménytelenebb pillanatokban még egy debreceni özvegyasszonnyal is kokettál, amikor pedig imádottja végül kötélnek áll és összeházasodnak, villámgyorsan kiderül, hogy nem fog működni, Máriából feleségként már nem lesz múzsa.
 
Ezek a pikánsnak ítélhető események. Móricz pedig közben grafomán módon levelez, újraír, ömleng (szenvedélyeit gyakran még borzalmas érzelemversekbe is szedi), mégis a kíméletlen őszinteség hagy nyomot leginkább maga után. Gyakran hazudik magának vagy másnak, egyik napról a másikra képes átírni a valóságot a saját kedvére, női célszemélyeitől állandó visszaigazolásokat vár, miközben irodalmi szövegeiben állandóan üzenget is nekik (a Naplók szövegei gyakran szinte változtatás nélkül lesznek egy színdarab, tárca vagy regény részei). Mégis: a paraszti őserő és a sikeres úriember, az elemi ösztönök és a tetejére fedőként erőltetett modor ellenmondásai újra szinte kortárs íróvá teszik Móricz Zsigmondot.
 
Kiadó: Noran Kiadó
 
Ára: 4999 forint