Az Antony & The Johnsons 1998-ban debütált, majd hét év hiátus után kihozta a kétezres évek egyik legmegindítóbb albumát. Előtte persze volt kultuszstátusz New York-i művész körökben, táncos darabok, kabarétársulat, meg pár jelentéktelenebb filmszerep. Az öt évvel ezelőtti I Am A Bird Now aztán elnyerte az év legjobb brit albumának járó Mercury-t. Az irigylésre méltó oktávterjedelemmel megáldott dalszerző-előadó fátyolos, rebegő, légies hangon énekelt katartikus dalokat reménytelenségről, végzetről, magányról és társakról, bizalomról és annak elvesztéséről.
 
A ködös Albionból származó, ám kora tinédzser korától az Államokban élő művész lemezéhez olyan pártfogók adták magukat, mint Devendra Banhart, Lou Reed, Rufus Wainwright vagy épp a melegikon Boy George. Hegarty különc, androgün megjelenése nem glamúr, nem kellék, nem póz, hanem a belsőből fakadó külső kivetülés. Az 1971-es születésű transz-trubadúr talán a világ egyik legmagányosabb embere, és mint ilyen, a legbölcsebb is, aki csak akkor szólal meg, ha mondanivalója van. Így a pazar I Am A Bird Now után négy év kihagyás következett, legalábbis, ami a szólómunkát illeti. A tavaly megjelent The Crying Light ugyanazt a tematikát követte, mint a dicsőséges előző, azzal a kis különbséggel, hogy még puritánabb, még minimalistább szerzemények sorakoztak rajta.
 
Antony Hegarty jelenleg új korongon dolgozik. A Björk közreműködésével készülő Swanlights októberben kerül a boltokba. Addig is itt a beharangozó ötszámos EP, melynek címadó tétele, a Thank You For Your Love a sorlemezre is felkerül. Antony továbbra is szerény, aggódó, félénk és személyes. Ugyanakkor introvertáltságában is meglepő és sugárzó művet tett le elénk, illékony, gyönyörűszép, és kissé sötét dalokat.
 
A hangszerelés alapja ezúttal is a botladozó zongora és a gitár, melyekhez finom vonósok, bőgő, marimba, xilofon, az extatikus címadóban pedig fúvósok járulnak. Antony az angyalok hangján szól hozzánk és idéz meg olyanokat, mint John Lennon (Imagine) és Bob Dylan (Pressing On). Hegarty persze ezúttal is kvázi-operát énekel, túlexponált popját klasszikus zenével tölti csurig. Előadásmódja transzcendens és érzelgős, túljátszott és a valóság szélén táncoló.
 
A Thank You For Your Love dalai csendes megadásra, a világ feltétel nélküli elfogadására bíztatnak, na és persze arra, hogy engedjük, hogy szeretve legyünk.