– Tegnap tartották az MTV EMA díjátadót Madridban, ezek szerint idén nem mentetek ki a gálára?
 
– Tavaly Berlinben a régiós győzteseknek is volt vörös szőnyeges bevonulás, ami miatt érdemes volt kimenni. Az MTV részéről gesztusértékű dolog volt, hogy a kevésbé ismert csapatok is ott lehettek, ehhez képest volt néhány olyan régiós győztes, akik elégedetlenek voltak dolgokkal, például azzal, hogy nekünk nem voltak névvel ellátott külön öltözőink. Engem ez egyáltalán nem zavart, nekem már az is bőven elég volt, hogy a Green Day és a Tokio Hotel között vonulhattunk fel a vörös szőnyegen. Idén az MTV úgy döntött, hogy csak a nagyobb előadókra koncentrál, és a regionális nyerteseknek nem volt ilyen bevonulás. Nekünk úgy lett volna értelme kimenni, ha megint csináltunk volna egy werkfilmet, mint tavaly, de végül mérlegeltünk, és úgy döntöttünk, hogy azt a pénzt, amit az utazásba és a werkfilmbe tettünk volna, inkább az új klip költségvetésébe építjük bele.  
 
– Mikor jön ki az új lemez? Igaz, hogy teljesen újszerű módon adjátok ki a számokat? 
 
– Hat szám jön majd ki, hat önállóan megjelenő kislemezként, amik együttesen mégis egy konceptalbumot alkotnak, mert mindegyik szám valamilyen mese vagy mondavilág hőséről szól: Zeuszról, Pinocchióról, Marry Poppinsról és Robinson Crusoe-ról. Koncepció alapján írtam őket, viszont tudatosan szakítani akartam az albumformátummal.  
 
– Miért? 
 
– Amikor megveszek egy lemezt, én is azt csinálom, hogy meghallgatom háromszor, és utána elkezdem csillagozni a számokat, és onnantól csak azok hallgatom. Nekem nagyon tetszik az egy éven keresztül megjelenő album ötlete. Szerintem sokkal izgalmasabb annál, hogy megjelenik egy lemez, amin van tíz szám, ebből legalább négy-öt töltelék, és a megjelenés idején van egy hájp, ami egy idő után megcsappan. Mi azt mondtuk, adózzunk minden számnak ugyanakkora figyelemmel, így havonta kijövünk majd eggyel. 
 
– Hogy lehet majd hozzájutni a számokhoz? Ingyen elérhetővé teszitek őket? 
 
– A számokat magukat ingyen adjuk, de azért nem lesznek egyszerűen letölthetők. Azt találtuk ki, hogy mindegyik számhoz gyártatunk motivációs tárgyakat magyar tervezőkkel. Lesz például egy háromdimenziós videoklipünk, amihez egy olyan fejpántot terveztettünk, amibe háromdimenziós szemüveg van beleépítve, és amit csak le kell húzni a szemünkre. Lesz olyan tollunk, ami az Ariel című számhoz kapcsolódik. Ennek a dolognak több üzenete van. Szeretnénk rámenni, hogy ez egy magyar produkció, a tárgyak is mind magyar tervezők munkái. Másrészt pedig el kell menni értük egy-egy adott boltba vagy megvásárolhatják őket a koncertjeinken. Aki megvásárolja ezeket a tárgyakat, kap egy egyedi letöltési kódot melléjük, így kapja meg a számot.  
 
– Miért találtátok ki ezt az összetett marketingstruktúrát? 

Nagyítás

 
– Azzal együtt, hogy eltűnt a CD, óriási igény van arra, hogy valami kézzel fogható tárgy legyen a kezünkben, amikor zenét hallgatunk, vagy amire gondolni tudunk közben. 
 
– Honnan jött a mese-monda tematika? 
 
– Az elmúlt időszakban több mesekörnyezettel találtuk szemben magunkat. Tavaly Berlinben, a díjátadót megelőző napon például Pinocchióba botlott bele Ivánka, és rögtön elkezdett flörtölni a fabábuval. Robinson is Ivánkától jön, az a szám arról szól, hogy Robinson azt képzeli, egy lakatlan szigetre vetődött, és levetkőzik meztelenre, akklimatizálódik a környezethez, majd kiderül, hogy csak egy félszigeten van. Volt egy idősebb nős sztorink is, hogy milyen lehet idősebb nőkkel járni, ez a Mary Poppins, aminek ez már a harmadik címe. Ilyenekkel szórakoztunk, aztán már annyi ilyen ötletünk lett, hogy egy idő után csak ezekben tudtunk gondolkodni. 
 
– A gyerekvonal egyébként is erős nálatok. 
 
– Igen, sőt a lemez megjelenése után, tavasszal megcsinálhatjuk egy általános iskola teljes zenei állományát a becsengetéstől az iskoladalig. Sikerült rávenni az igazgatót, és  
a gyerekek is nagyon ügyesek, sokat járunk be hozzájuk. Egyébként a rádiók úgy kapták meg a Pinocchio és a Marry Poppins számokat, hogy csináltunk egy gyerekrajzversenyt, és a beérkező nyolcvan pályamunka közül elküldtünk néhányat a rádióknak. 
 
– Az új anyag zeneileg ugyanannyira eklektikus, mint az első, a Yell into the Kazoo volt? 
 
– Sokkal letisztultabb, szintipopos, slágeresebb, drágább hangzása van. Ennél az anyagnál a produceri munkát úgy, ahogy van, átadtam Sellyei Tamásnak, aki a Hip Hop Boyz producere volt, és akinél szintetizátorfelvételben nincs jobb itthon. Mindenki vele dolgozik, aki képes elfogadni a véleményét, mert nagyon nehéz egy zenésznek elfogadni, hogy valaki bármiféle hangszeres tudás nélkül azt mondja egy szólóra, amin mondjuk hónapokig dolgozott, hogy „ez fos”. Pedig ezen nem megsértődni kell, hanem megkérdezni, hogy akkor milyen legyen. Én hiába tanulok zongorázni és énekelni 18 éve, és gyakorlok napi 4-6 órát, mégis adok a véleményére. Kell egy külső fül, akinek csak az a feladata, hogy kritizáljon, és megmutassa a helyes irányt. 
 
– De nem iskolai keretek közt tanulsz még?
 
– Elvégeztem a konzit, de nem akarok az egyetemre menni, és most már azt is tudom, hogy mit szeretnék hasznosítani abból, amit tanultam. Háromévente váltogattam a tanáraimat, kivéve az énektanáromat, Myrtillt, akit soha nem fogok lecserélni, és lehet, hogy egyszer majd feleségül is veszek. 
 
– Mióta dolgozol ezen az új anyagon? 
 
– Körülbelül másfél éve.
 
– A Kolin mellett rengeteg dolgot csinálsz még. Most éppen mit is? 

Nagyítás

 
– Van egy reklámzene-készítő cégünk, egy produkciós cégünk, zenei producerként és zenei újságíróként is dolgozom, most még egy könyvet is fordítok, aminek az a címe, hogy Rock Bible. Az a mázli ebben az egészben, hogy tulajdonképpen bármit csinálok, az mind a zenekar malmára hajtja a vizet. 
 
– Az MTV EMA-s bemutatkozó szövegetekben szerepelt, hogy „Márkó minden koncerten megcsókol egy lányt”. És most már a díjátadókon is? 
 
– Nem volt eltervezve, sőt a menedzserünk, mint minden alkalommal, most is felhívta a figyelmünket arra, hogy viselkedjünk normálisan. Idén azt hiszem, sikerült is egy-két mondatot elmondanom, mielőtt megcsókoltam a Fannit [Prieger Fanni, az Anima Sound System énekesnője, Prieger Zsolt lánya – a szerk.], később felhívtam az apukáját, aki szerencsére nem volt mérges.  
 
– A megcsókolásnál valamivel erősebb dolgokat is csináltál már, például a szigetes fellépéseteken a kis performansz inkább egy imitált nemi aktushoz hasonlított. Honnan jön ez a testi kontaktus a rajongókkal? 
 
– Az első csók, ami még a legelején történt, az magától jött. Aztán rájöttünk, hogy ez mennyire szórakoztató, és a Bitches on the Trucks dalhoz teljesen passzol. Van abban a számban egy hosszú rész, amikor semmi dolgom nincs, és most meg akarom úgy csinálni, hogy a többieknek is legyen idejük, le tudják tenni a hangszert és akciózni valamit. 
 
– Nem sokkolod a lányokat? 
 
– Örülni szoktak neki, azért állnak oda, sőt szoktak jelentkezni. A legizgalmasabb az, amikor nem csókolózunk, hanem felülésezünk vagy fekvőtámaszozunk, vagy valami akrobatikus mutatványt csinálunk. 
 
– Ahhoz képest, hogy milyen jól balettoztok a San Francisco szám klipjében, nem gondoltál még arra, hogy a koncerteken is jó lenne valami koreográfia? 
 
– Már régebb óta gondolkozom azon, hogy jó lenne egy koreográfus, rettenetesen darabos a mozgásom, és nálam valószínűleg csak Ivánka táncol rosszabbul, aminek azért van valami bája, és vicces is. Gondolkozom rajta, hogy feláldozzam-e ezt az őszinte bájt egy profibb előadásmódra.
  
– Sosem feszengtél a latex- és cicanadrágokban? 
 
– Nem. Sőt, most átállunk a flitteres kollekcióra. December 3-án lesz az arculatváltó koncertünk a Gödörben. Már valószínűleg az első motivációs tárgy is kész lesz rá, és lehet, hogy az új klipből is bemutatunk majd egy jelenetet, de ami biztos az, hogy új arculat lesz: új színpadi dekorációk és új ruha. 
 
– Anyukád mit szól a színpadi megnyilvánulásaidhoz? 
 
– Anyukám évente egyszer leül velem beszélgetni, mert a kolleganői időnként sokat sejtető arckifejezéssel odaszólnak neki, hogy „láttam a fiadat a Szigeten”. Ezen ő mindig hetekig őrlődik, majd megkéri őket, hogy mutassák meg neki az interneten, mi is volt. Ezek után komoly arccal leül velem beszélgetni, amire én általában csak annyit tudok válaszolni, hogy „látod, ezért nem hívlak meg a koncertjeimre”. A herém volt az első, amin kiborult. Nem értette, hogy kerül a kisfia intim testrésze az internetre, de mondtam neki, hogy „figyeld meg, az a here nekünk sokat fog még hozni”. És igazam lett, mert egy héten belül kikerült Perez Hilton oldalára a csapat, és tőle szokatlan módon nagy rajongással beszélt rólunk, rá két nappal pedig a londoni Universal hívta az itthoni Universalt, hogy akkor készen állunk-e az indulásra, és tudunk-e angolul nyilatkozni. 
 

Nagyítás

– Ennek végül lett folytatása? 
 
– Amikor felmerült a lehetőség, akkor annyi probléma volt, hogy a Universal két hasonló stílusú előadójának, Mikának már pont kijött a lemeze, a Scissor Sistersnek pedig éppen megjelenőben volt, így várnunk kellett. 
 
– De azért van még rá esély, hogy ezen a vonalon is elindul valami? 
 
– Bőven. Meg kellett várnunk, míg megjelent a Scissor Sisters lemez, most viszont már azt is szeretnénk megvárni, hogy a mi új anyagunk is kijöjjön. Ha az embernek van egy fontos telefonszáma, akkor jól megválasztja, hogy mikor hívja fel. Mi azt szeretnénk, hogy elkészüljön Magyarország első 3D videoklipje, és hogy kijöjjön két-három szám. 
 
– A következő lesz a 3D-s klip? 
 
– Igen, és valódi 3D-s technikával készül. Több síkban elkészített papíranimációs háttér lesz, amiben szerepelni fogunk, és nekünk is papíranimációs ruháink lesznek mindenféle maszkokkal. Sikerült szereznünk egy stereographert, Kanadából jön egy 3D-szakértő, és összefogtunk egy utómunka-stúdióval. Ez egy nagyon új technika, és a létező legdrágább dolog, így szerencsések vagyunk, hogy sikerül ezt megvalósítanunk. 
 
– Mit szeretnétek elérni? 
 
– Én három-öt éven belül regionális sztár akarok lenni. Mindig megpróbáljuk elképzelni, hogy hol szeretnénk tartani mondjuk két piaci éven belül, és azon a szinten csinálni valamit. Hosszú távon körülbelül úgy kell elképzelni egy csapatbrand megalkotását, mint mondjuk egy politikai pártot. Elindulunk egy radikálisabb állásponttól, és utána elkezdünk konszolidálódni, míg valahol kikötünk középen, közben egyre népszerűbbek kívánunk lenni, én pedig egyre gazdagabb.