Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de azt el kell ismerni, nem mindennapi életútja egy igazi tündérmese, melyben a sikerig vezető út nagyon rögös, és szembemegy mindenféle előítéletekkel. Most őszintén beszél hányattatott gyerekkoráról, a sikerekről és a mélypontokról. 
 
- Gyakran kellett iskolát váltanod... 
 
- Igen, azt hiszem, ez volt a legnehezebb. Anyám nagyon balhés volt, állandóan költöztünk, így kétszer-háromszor is váltottam egy évben. Visszahúzódó kölyök voltam, sokszor megvertek a mosdóban vagy a folyosón, csak mert én voltam az új gyerek.  
 
- Miután kilencedikben otthagytad a középiskolát, rappárbajokban vettél részt, ahol a másik teljes földbe tiprása volt a cél…
 
- Rájöttem, hogy lehet, hogy az ellenfelemnek több a nője vagy jobbak a ruhái, bármit is csinál, én vagyok a jobb. Ő nem tud olyan szövegeket írni, mint én, és a színpadon csak ez a lényeg. Ekkor kezdtem el érezni, hogy Marshall végre kicsikart magának egy kis tiszteletet, ám ez nem volt olyan egyszerű, hiszen sokszor én voltam az egyetlen fehér srác az egész klubban.  
 
- Úgy érezted, alábecsülnek a bőröd színe miatt?
 
- Hát hogyne! Állandóan azt hallgattam, hogy én nem tartozom ide, mert ez a feketék zenéje, és nekem semmi közöm hozzá. Aztán bebizonyítottam, hogy igenis van helyem a placcon. 
 
- Hogy képzeljük el a szövegeid létrejöttét? Ülsz a kocsiban és vezetés közben rímeket mímelgetsz magadban? 
 
- Igen, egész álló nap. Tulajdonképpen az őrületbe kergetem magam ezzel!  
 
- A srác, aki háromszor járta a kilencedik osztályt, egész nap szövegeket ismételget...? 
 
- Lehet, hogy nem jártam sokáig suliba, és akkor nagyon béna voltam, az angol mindig jól ment. 
 
- Úgy hallottam, régebben olvasgattad a szótárat... 

Nagyítás

 
- Úgy éreztem, bővítenem kell a szókincsemet. Valahol elraktározódnak a szavak, és ha kell, bármikor elő tudod őket húzni. Persze nem tudok mindent észben tartani. Rengeteg dobozom van, tele jegyzetekkel, papírfecnikkel. 
 
- Ha az ember végighallgatja az albumaidat, olyan érzése támad, mintha a zenédben szabadulnál meg a sérelmeidtől... 
 
- Anyám nem volt jó anya, az apámmal sosem találkoztam. Sokan kérdezik, hogy akarok-e, de nem hiszem. Egyszerűen nem értem őt. Ha az én gyerekeim eltűnnének, a világ végére is elmennék értük. Megtalálnám őket, efelől semmi kétségem. Még akkor is, ha csóró lennék. Nem akar engem látni, ez van. Én sem őt. 
 
- A gyerekeidet anyatigrisként védelmezed, de rajtuk kívül mindenkit bántottál már. Sokan kritizálnak a dalszövegeid miatt, amik sokszor szexisták vagy homofóbok. 
 
- Amikor még klubokban szövegeltem, sokszor lefikáztak. Ugyanazokat mondták rólam, mint én most másokról. A bőröm színe miatt…? A buzizás például mindennapos a párbajokban. 
 
- Sok szülő téged hibáztat azért, mert a gyerekei káromkodnak. Érzel emiatt valamiféle felelősséget? 
 
- Ha szülő vagy, a te felelősséged, hogyan neveled a gyerekeidet. Én is apa vagyok, vannak lányaim, hogy hangzana, ha káromkodnék velük? 
 
- Otthon nem teszed? 
 
- Nem. A zeném a művészetem, nem otthon élem ki. 
 

Nagyítás

- 2007-ben túladagoltad magad és összeestél. Meg is halhattál volna... 
 
- Tudom. Azt mondták, ha két órával később kerülök kórházba, nekem annyi. A szerveim sorra elkezdék felmondani a szolgálatot. Ez jó lecke volt, azóta tiszta vagyok. 
 
- Nemrég volt az első nagystadionos koncerted, mióta lejöttél a szerekről. Milyen volt látni, ahogy 40 000 ember mondja a szövegeidet? 
 
- Őrület. Sokan mondják, hogy már hozzászoktak, de szerintem hazudnak. Egyszerűen lenyűgöző látni azt a rengeteg embert és az arcukat. 
 
- Tényleg látod az arcukat? 
 
- Igen. 
 
- Az új albumon hallható dalok ismét nagyon személyesre sikerültek, de ezúttal kevesebb bennük az agresszió. A Not Afraid című számodban például azt mondod, gyertek, fogjátok meg a kezem, csináljuk meg együtt. Mit gondolsz, 10 évvel ezelőtt is leírtál volna ilyet? 
 
- Valószínűleg nem. Nem akarok átesni a ló másik oldalára, de most úgy érzem, ha segíthetek másoknak, akik hasonló szituációban vannak, mint akkor én, miért ne? 
 
- A Love The Way You Lie rövid időn belül hatalmas siker lett. Mit gondolsz, miért? 
 
- Amikor először meghallottam a kész dalt, azonosulni tudtam azzal a valakivel, aki benne van egy olyan kapcsolatban, amiről nem érzi, hogy kívülről mennyire őrültnek tűnik mások számára. Te benne élsz, számodra ez a normális. Egyfelől nagyon meglepődtem, hogy a média ilyen gyorsan reagált a számra, de másfelől abszolút megértem. Bárki, akinek már volt kapcsolata, mindegy, hogy abban volt-e agresszió vagy sem, átélt már fájdalmakat, és ez a dal pontosan erről szól. Egyszerűen mindenki tud azonosulni a fájdalommal, ami egy kapcsolattal jár...