- Tizenöt évig profi teniszező voltál, hogy lett belőled dj?
 
- Azért nem annyira véletlen ez a sztori. Egész életemben érdekelt a zene, de mivel ötéves koromtól élsportoló és magántanuló voltam, nyilván nem lehetett ekkora szerepe az életemben. Aztán jöttek a jelek, részben sérülések formájában, és így utólag teljesen biztos vagyok abban, hogy ezek egyértelműen megmutatták, nem az volt az én utam. Végül jött egy komolyabb sérülés, amit egy nehezebb időszak követett, amikor nem találtam a helyem. Elkezdtem szórakozni járni, majd egy idő után azon kaptam magam, hogy már nem is bulizni megyek, hanem azt figyelem, hogy csinálják a dj-k a zenét. Egy idő után jó barátságba kerültem élvonalbeli lemezlovasokkal, és pont akkor kezdődött egy dj-suli, ahova 2005-ben beiratkoztam. 
 
- Miért pont a house vonalon indultál el? 
 
- Mindig is ez vonzott. Emlékszem, a meccsek előtt is állandóan house zenét hallgattam. Talán a ritmusa, a hangzása, a temperamentuma miatt, mert az egész egy olyan lüktetés, amivel azonosulni tudok. 
 
- A house zenén belül kik a kedvenceid? 
 
- A holland house jön be leginkább, és abból is a Funkerman és a Nicky Romero vonal.  
 
- Mi történt a dj-suli után? 
 
- Még 2005-ben elkezdtem diszkózni, de nem voltam önmagam. Rám erőltettek valamit, kitaláltak nekem egy stílust, egy nevet, sodródtam, és nem engedték, hogy kibontakozzak,. Ettől megfeszült az egész, és egy év után abba is hagytam. Akkor jött egy komoly betegség, és nagyon a padlóra kerültem. Aztán 2009-ben rájöttem, hogy ez az a dolog, ami nélkül nem tudok élni. Teljesen függetlenül, önállóan újrakezdtem, új névvel, saját stílusomban, és most már senkinek nem engedek beleszólást, és szerintem ez a siker kulcsa. 
 
- Hogy történt a visszatérés? 
 
- Egy barátom csinált egy kis partisorozatot, amin én voltam az egyik dj. Az első bulin ötvenen lehettek, a következőn százan, a harmadikon kétszázan. Utána jött a nagy Nite Rise party Balatonfüreden, majd ezzel egy időben jött a lehetőség a Sundanceparkban is, ahol Lacorával közösen rezidenskedtünk. Lépésről-lépésre tapostam ki magamnak ezt az utat. Utána jött a myclub, majd átkerültem a Rióba és a Playbe, ami az abszolút top hely Budapesten.  
 
- Elég gyorsan felkaptak… 
 
- Úgy gondolom, hogy hétről-hétre le kell tenni valamit az asztalra, ahhoz, hogy ez működjön. Oké, hogy elhívnak egy klubba, a nagy dolog az, ha vissza is hívnak. Ehhez mindig a maximumot kell nyújtani. Ezért gondolom, hogy nagyon nehéz lehet azoknak, akiknek ez nem belülről jön, mert amúgy ez egy nagyon nehéz dolog. Szerintem az emberek 90 százalékának fogalma sincs arról, mi történik a dj-pultban. Ez egy hatalmas felelősség, mert technika van a kezedben. Gondolj bele, mi van, ha véletlenül rányomsz egy olyan gombra, amire nem kellett volna, és tök csönd lesz a helyen. De elég csak, ha egy rossz számot teszel be, vagy csak nem találod el a hangulatnak megfelelőt, elkezd kiürülni a terem. 
 
- Mit szóltak a szüleid, amikor sportoló lányuk elkezdett DJ-zni az éjszakában? 
 
- Az elején nem támogatták az ötletet, ezért pénzt sem kaptam a sztorira. Kaszinóban szedtem össze a pénzt a dj-sulira. Kockán és pókeren nyertem, és mindig odaadtam a volt teniszedzőmnek, nehogy elköltsem. Most már apukám a legnagyobb „rajongóm”. Nagyon büszke rám és jól áll az egészhez. Ő is azt mondja, ha van hozzá tehetségem, alázatom, akaraterőm, és boldog vagyok tőle, akkor miért ne csinálhatnám. 
 
- Rengeteg világhírű house dj előtt „melegítetted” már a bulit. Kivel volt a legnagyobb élmény

Nagyítás

találkozni? 
 
- Ebben a szférában tényleg mindenki járt már itt a világ nagyjai közül. Nekem emberileg és szakmailag egyaránt Fedde le Grant a példaképem, de említhetném Laidback Luke-ot is, aki az összes létező műfajt végig diszkózta már, és akkora tapasztalata és rutinja van, hogy az überelhetetlen. Élmény nézni, ahogy ők diszkóznak. Sok dj-vel találkoztam, de nagyon fontos, hogy nem szabad őket utánozni, mert annyira egyedi, amit csinálnak, hogy ha én elkezdeném lekoppintani őket, akkor az nagyon gagyi lenne. 
 
- A te stílusodnak a „rock house”-t szokták mondani. 
 
- Imádom a rockzenét is, és szerencsére működik a dolog, mert lehet egy-két house remixet találni vagy csinálni, de nyilván nem játszhatok egy bulin huszonnyolc rockindulót, mert house dj vagyok és elég hülyén venné ki magát, de 4-5 szám erejéig mindig előjön a szettjeimben. Azt gondolom, hogy a rock sokkal inkább egy életforma, egy érzés, egy kifejezésmód.  
 
- Te csináltál már ilyen rock-house remixet vagy bootleget? 
 
- Volt már egy, amit egy barátommal csináltunk a Linkin Park Numbjára. Lenne még rajta mit dolgozni, de most inkább a saját zene a projekt, ami szintén nélkülözhetetlen egy magasabb szinthez. Szóval próbálok saját zenéket csinálni, de rengeteg idő megismerni a programokat, az alkalmazásokat. Biztos vagyok benne, hogy fogok saját zenét csinálni, mert rengeteg dolog van a fejemben. Annál nagyobb élményt el sem tudok képzelni, mint amikor összeraksz egy tracket, lejátszod a közönségnek és szeretik. 
 
- Szerinted könnyebb vagy nehezebb egy női dj-nek?  
 
- Nekem ugyanolyan keményen kell dolgoznom, mint a férfi dj-knek, bár még mindig kicsit extra, hogy csaj vagyok. Az is igaz, hogy örök életemben kicsit lázadó, kicsit fiús voltam.  
 
- Mondjuk viszonylag kevés férfi dj-t láttam a pulton táncolni. 
 
- Ez igaz, bár azt is el kell mondanom, hogy kizárólag akkor állok fel a pultra, ha azt érzem, ott a helyem. Amikor a buli nem olyan, akkor nem mászok fel, mert nem jön belülről. Mondjuk a múltkor még stage divingoltam is – nem is értem, mi ütött belém. 
 
- Ha ilyen közvetlen vagy, miért nem beszélsz a mikrofonba?
 
- A fő okom, egészen egyszerűen, hogy nincs mit mondanom – ez az őszinte válaszom. Majd, ha lesz, akkor beszélek a mikrofonba. Én zenélni megyek, tulajdonképpen egy eszköz vagyok, aki a szórakozáshoz szolgáltatja a zenét. 
 
- Milyen volt a szilvesztered? 
 
- A Playben volt a szilveszteri buli, 39 fokos lázzal zenéltem, aztán vittek azonnal haza. Elég meredek volt. Amikor lejöttem csurom vizes volt a ruhám, elmentem átöltözni, és mire kijöttem az öltözőből újra folyt rólam a víz. Kemény volt, de borzasztó jó, rengetegen voltak és nagyon jó közönség jött el. Le kellett volna még mennem Debrecenbe, el is indultam, de végül a menedzserem nem engedte. 
 
- Januárban tudsz pihenni egy kicsit? 
 
- Volt egy hét szünet, de most már indulnak a bulik. Péntekenként vidéken diszkózok, január 14-én például Tatabányán, szombatonként pedig a Playben. Január végén lesz két fellépésem Franciaországban egy snowboardos fesztiválon, ahol egyik este Afrojack után játszok majd, aki egy óriási név a szakmában. 
 
- Egyébként mennyiben más, amikor egy híres dj előtt játszol? 
 
- Annyiban érdekes, hogy olyankor mindig meg kell találni az egyensúlyt, hogy ki is fejezd magad, de mégsem szabad a headliner fölé játszanod. Fel kell építened az ő szettjét, nem mehetsz fölé, ugyanakkor meg is kell mutatnod, hogy ki vagy. Ez is jó tapasztalat volt eddig, és mindig jól esett, amikor a szettem után odajött valaki és megveregette a vállamat miközben én is elégedett voltam, és azt mondhattam, hogy „na, király!”