A rock and roll nem egy tánc, Angus Young nem ember, az AC/DC pedig nem egy rockzenekar, hanem a rockzenekar! Ezekkel az állításokkal nyilván mindenki tisztában van, de azért nem árt feleleveníteni a leckét, meg hát amúgy is egy olyan bandáról van szó, amellyel kapcsolatban már minden létező tételmondatot megfogalmaztak az újságírók az évek során.
Persze nem véletlenül, hiszen ha van emblematikus csapat a rocktörténelemben, akkor az AC/DC mindenképp az, Angus pedig maga a rock and roll rugója, aki cimboráival sosem tért le a választott ösvényről. Ezt mondják a rajongók, mások pedig azt állítják, hogy az ötös ugyanazt az egy dalt írja meg majd' negyven éve. Végül is jogos a beszólás, de kit érdekel, ha ez az "egy dal" ennyire iszonyat jó?!
A zenekart vallásos extázisban imádó rajongók igazán nem panaszkodhatnak, már ami a megjelenő kiadványokat illeti, mivel a zenekar mögött álló marketing gépezet olyan pontos, mint Phil Rudd kettőnégye: még akkor is kaptunk kiadványokat, amikor a fiúk nyolc évig nem jelentkeztek friss dalokkal. 2008-ban például megjelent a felújított No Bull rendezői változata, egy évvel korábban pedig a Plug Me In gyűjtemény, tele ínyencségekkel. Most a csaknem egy évtizedes hallgatást megtörő Black Ice LP és a világkörüli turné az apropó egy újabb live-csomaghoz.
A Buenos Aires-i repülőtér mellett található fociszentélyben harminckét kamera vette fel a három teltházas bulit, melyeken összesen majd' kétszázezer fanatikus tombolt. A zenekar tizenhárom éve nem járt a városban, így a kiéhezett fanok még lelkesebben tombolták végig a bulikat. Ahogy annak Budapesten is tanúi lehettünk, a kvintett az új albumot nyitó Rock And Roll Trainnel robbant be, és bár néhány dal felcsendül a friss kiadványról, ez a játék természetesen a himnuszokról szól. A The Jack alatt persze van sztriptíz, a Let There Be Rock-ban végtelen szóló, a Hell's Bells-ben jön a harang, a For Those About To Rock-ban pedig az ágyúk, ahogy azt már megszokhattuk.
A setlistben nincs semmi meglepő, ahogy a zenekarban és a show-ban sem, Angus-t mindig öröm nézni - ez a csávó nem saját pózaival küzd, ő tényleg így működik a színpadon. Ami azonban az ő látványánál is jobban kényezteti a szemet, az a helyi közönség. Dél-Amerikában tényleg másképp rajonganak, szinte révületben őrjöngenek és sírnak az emberek, az élvezetes bónusz-dokumentumfilmet pedig már csak azért is érdemes megnézni, mert még többet megtudhatunk ezekről a nem mindennapi fickókról.
A zenekart vallásos extázisban imádó rajongók igazán nem panaszkodhatnak, már ami a megjelenő kiadványokat illeti, mivel a zenekar mögött álló marketing gépezet olyan pontos, mint Phil Rudd kettőnégye: még akkor is kaptunk kiadványokat, amikor a fiúk nyolc évig nem jelentkeztek friss dalokkal. 2008-ban például megjelent a felújított No Bull rendezői változata, egy évvel korábban pedig a Plug Me In gyűjtemény, tele ínyencségekkel. Most a csaknem egy évtizedes hallgatást megtörő Black Ice LP és a világkörüli turné az apropó egy újabb live-csomaghoz.
A Buenos Aires-i repülőtér mellett található fociszentélyben harminckét kamera vette fel a három teltházas bulit, melyeken összesen majd' kétszázezer fanatikus tombolt. A zenekar tizenhárom éve nem járt a városban, így a kiéhezett fanok még lelkesebben tombolták végig a bulikat. Ahogy annak Budapesten is tanúi lehettünk, a kvintett az új albumot nyitó Rock And Roll Trainnel robbant be, és bár néhány dal felcsendül a friss kiadványról, ez a játék természetesen a himnuszokról szól. A The Jack alatt persze van sztriptíz, a Let There Be Rock-ban végtelen szóló, a Hell's Bells-ben jön a harang, a For Those About To Rock-ban pedig az ágyúk, ahogy azt már megszokhattuk.
A setlistben nincs semmi meglepő, ahogy a zenekarban és a show-ban sem, Angus-t mindig öröm nézni - ez a csávó nem saját pózaival küzd, ő tényleg így működik a színpadon. Ami azonban az ő látványánál is jobban kényezteti a szemet, az a helyi közönség. Dél-Amerikában tényleg másképp rajonganak, szinte révületben őrjöngenek és sírnak az emberek, az élvezetes bónusz-dokumentumfilmet pedig már csak azért is érdemes megnézni, mert még többet megtudhatunk ezekről a nem mindennapi fickókról.
2 komment|Szólj hozzá!
Jó kis film (még az ára is baráti), mondjuk, engem pont az idegesít, hogy állandóan a kretén rajongókat mutogatják a zenekar helyett, de hát milyen rajongó az, aki nem a másikat agyontaposva, mosdatlanul, részegen őrjöng egy koncerten...
Szerencsére élőben is láttam, a küzdőtér elejéről, jó felidézni a bulit!
Szerencsére élőben is láttam, a küzdőtér elejéről, jó felidézni a bulit!
Kamo
|
2011-06-21 19:17:47
Jé, új DVD ajánló!
Egyébként kedvet csináltatok egy kis AC/DC-hez. Azt hiszem a nyolcvanas évek eleje óta, amikor a moziban játszották a még Bon Scottos Szóljon a rockot, nem láttam egy AC/DC koncertfilmet sem. Pedig szeretem és viszonylag sokat hallgatom őket.
Egyébként kedvet csináltatok egy kis AC/DC-hez. Azt hiszem a nyolcvanas évek eleje óta, amikor a moziban játszották a még Bon Scottos Szóljon a rockot, nem láttam egy AC/DC koncertfilmet sem. Pedig szeretem és viszonylag sokat hallgatom őket.
The Walrus
|
2011-06-20 17:00:37
Új hozzászólás
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek





