Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a Foo Fighters történetében nincsenek meghökkentő fordulatok, ezért nem is értjük, miért kellett egy száz perces dokumentumfilm ahhoz, hogy a tagok kronológiai sorrendben felmondják zenekaruk históriáját. Lényegében nem is tévedünk: pár tagcserét, személyes ellentétet és a második dobos, Justin Hawkins heroin-túladagolását leszámítva egy teljesen szokványos mesét hallhatunk arról, hogy lett egy nulláról kezdő együttesből a Wembley-t kétszer televágó rock and roll szenzáció.  
Ám a zenetörténetben nem csak The Rolling Stones-kaliberű történetekkel találkozhatunk, és íme, itt egy szokványos banda, mely pusztán jó dalaival és szimpatikus, megkapó, nyers zenéjével rakta zsebre a világot. Persze a vallomásokból kiderül, hogy azért nem volt egyszerű menet a világsiker, kompromisszumokat kellett hozni, Dave-nek pedig át kellett lépnie saját árnyékát a Nirvana után. Sőt ahogy haladunk előre a játékidőben, arra kell rájönnünk, hogy ez a zenekar szinte mindig a szétesés szélén billegett, és talán pont e feszültség miatt olyan robbanékonyak a Foo Fighters-számok.
 
A rock nagy túlélői a 2008-as, Live At Wembley Stadium című kiadvány után most ezzel a DVD-vel kedveskednek a rajongóknak. Igazából simán elfért volna az új LP mellett extra diszkként, de így is örülhetünk, hogy elkészült, láthatunk ugyanis néhány emlékezetes jelenetet, maga a film pedig egy percig sem unalmas. Konstatálhatjuk például, hogy Grohl "öregségére" lett rocksztár alkat, korábban úgy nézett ki, mint egy vérszegény kamasz; megismerhetjük Grohl házát, és Novoselic is feltűnik, aki viszont rossz szögből nézve olyan, mintha Grohl apja lenne.
 
Emellett rengeteg ritkán és sosem látott képet, felvételt kapunk, és szerencsére csak a játékidő végén érezzük, hogy igazából egy olyan reklámfilmet nézünk, amivel az új lemezt akarják eladni nekünk, ezért mindenképp érdemes beszerezni a DVD-t.