- Hogyan találták meg A vizsga forgatókönyvével?  
 
- Az a különleges dolog történt velem, hogy a forgatókönyvet már több mint három éve megkaptam. Úgy küldte el nekem Bergendy Péter, hogy a filmben van egy szerep, amit mindenképp én fogok játszani. Ebben az a nagyon különleges, hogy korábban még soha nem találkoztam Bergendyvel, és ezt a bizalmat, hogy egy ilyen horderejű szerepet rám mer bízni anélkül, hogy valaha is egy szót beszéltünk volna, én nagyra értékelem. Nagyon tetszettek a forgatókönyv fordulatai és a történet maga. Leültem, és nem bírtam addig felállni, míg végig nem olvastam.  
 
- Úgy tudom, a Kolorádó Kid című szintén 56-os filmből az utolsó pillanatban pénzhiány miatt kikerült a szerepe. A vizsgát felfoghatjuk afféle kárpótlásként?  
 
- Áh, nem, a két szerep nem ugyanaz a kaliber. A Kolorádó Kidben egy bíró lettem volna, egy apró szerepben, de ez itt egy sokkal fajsúlyosabb, összetettebb karakter. Ez nem a Kolorádó Kid ellen szól, mert kifejezetten tetszett a film.  
 

Nagyítás

- A forgatás idején a szakma pénzcsapjainak elzárása miatt a filmet úgy emlegették, mint „az utolsó magyar film”. Nagyon rányomta ez a bélyegét a munka hangulatára?  
 
- Nem. Ennek a lehetetlen állapotnak, ami most jellemzi a szakmát, nagyon gyorsan el kell múlnia. Az, hogy nem forog magyar film Magyarországon szerintem totális agybaj. Szerencsére „az utolsó magyar film” bélyege csak a munkálatok utolsó napjaiban ragadt ránk, és senki nem sajnálkozott ezen, inkább mindenki nagyon drukkolt, hogy jól sikerüljön. Ez nem egy rosszízű matrica volt rajtunk, inkább csak ennek az abszurd helyzetnek a jellemzése.  
 
- A film sokban hasonlít A mások életére. Ön szerint is?  
 
- Tény, hogy mindkét film középpontjában egy megfigyelés áll, és az sem elvitatható, hogy mindkét mozi egy borzalmas rendszert ábrázol, de ezen felül két teljesen különböző sztoriról van szó, további azonosságok nélkül.  
 
- Markó Pál figurája nehezen kiismerhető karakter. Nehéz ilyet játszani?  
 
- Ha jó a könyv, egyáltalán nem. Egy nagyon pontos dramaturgia szerint halad a történet és ő csak annyira kiszámíthatatlan, amennyire az ember általában kiszámíthatatlan. Egy ennyire elvakult, csak a rendszerben hívő ember nem képes semmiféle váratlan dolgot feldolgozni, és pontosan ez okozza a tragédiáját.  
 
- A film nem megszokott módon – fényképezőgéppel – lett felvéve. Nagyon más így dolgozni, mint hagyományos kamerákkal?  
 
- Meglepően sokan forgatnak ma már ezzel az eszközzel. Ez semmilyen megalkuvást nem jelent, hiszen ma már elképesztő képminőséget lehet így produkálni. Világítani így is ugyanúgy kellett, ha nem még jobban. Az elején egy kicsit vicces volt a dolog, mert gyártanak hozzá egy keretet, és igazából egy keretes fényképezőgép van ilyenkor előttünk. A szép nagy kamerák helyett ez elég furcsa látvány, de gyorsan túl lehet lépni rajta.  
 
- A film egy szürke ávósról szól. A múltunk miatt elképzelhetetlen, hogy egy magyar kémfilm főszereplője egy cool kém legyen? 
 
Kulkám cool kém? (nevet) Szerintem simán lehetséges volna. Egy kicsit sötét ügyek, megfigyelések, nem tudod, hogy tudja, tudja, hogy nem tudja… Ezek olyan nagyon ősi, izgalmas fogások akár az irodalomban, akár a színházban, hogy a magyar filmek terepén is simán lenne helyük.  
 
- Két szappanoperának is hosszú ideig volt a meghatározó szereplője, sok más szereplővel ellentétben mégsem sikerült beskatulyázódnia. Miért? 
 
- Filmszínészként máig nem sikerült a nagy áttörés, mivel nagyon keveset forgathattam. Az utolsó blues persze sokat jelentett, örök hála Gárdosnak a bátorságáért, de azóta igazából csak a Kaméleon volt, meg most A vizsga. Nem is tartom magam filmszínésznek és a televíziózásra is mindig csak másodrendű szakmámként tekintettem a színház után. Pont ezért iszonyatosan hálás vagyok azoknak az embereknek, akik hajlandóak hinni és megbízni bennem annyira, hogy mozis és tévés szerepeket bíznak rám. Ők nem féltek attól, hogy a nézők Mágenheim doktort látják majd bennem. Szerencsére ő sosem volt fájdalmas skatulya számomra. Egyrészt az én döntésem volt, másrészt nekem a televíziózás világ életemben egy hobbi volt. Amikor a sorozat kezdődött, Kaposváron voltam színész, és az, hogy kéthetente feljöttem egy fél napot forgatni… Ugyan már! Mint munka, az volt a legkevesebb, és ezért abszurd, hogy pont ez hozta a legnagyobb ismertséget. Szinte mindent a Szomszédoknak köszönhetek. Az, hogy nem skatulyázódtam be, leginkább szerencse kérdése volt, és talán néha-néha egy-két döntésnél észnél is kellett lennem. 
 
- Nagyon naiv kérdés megkérdezni, hogy újabb filmszerep van-e kilátásban? 
 
Talán meglepő, de van. Árpa Attila javában készül az Argo 2-re, és nagyon szeretné, ha én is benne lennék. Most éppen a pénz összegyűjtésével van elfoglalva, de jók a kilátások.