Nincs elég bajunk David Guettával, máris itt egy hasonló krapek, akinek különösen hatékony rábeszélőképessége lehet, mert projektjébe olyan közreműködőket szervezett be Kid Cudi, az LMFAO és Lovefoxxx mellé, mint a Weezeres Rivers Cuomo, a Blink 182 dobosa, Travis Barker, sőt egy régi The Exploitedes versenyző is feltűnik. Az elég menő, ha valaki teljesen más zsánerben is kipróbálja magát, ebben az esetben azonban meggondolhatták volna a fiúk, mihez adják a nevüket, mert Aoki saját kiadójánál megjelent bemutatkozó nagylemeze a legrosszabb lakossági opuszok okozta sebeket tépi fel.
 
A Ladi Dadi című szám például jobb, mint a címe, dubstepes refrénje kimondottan erős, de a Dangerous azonnal hazavágja szép reményeinket, és a továbbiakban sajnos ezen a szinten marad a lemez. A Livin' My Love alapja kitűnik a többi közül, a Steve Jobs viszont pont ugyanezen magas hangjai miatt teszi próbára az addigra amúgy is legyengült idegrendszert. Ha ez valami hommage akar lenni a tavaly elhunyt informatikus zseni tiszteletére, akkor túlvilági válaszüzenetét inkább nem tolmácsolnánk.
 
A Wonderland végighallgatása olyan, mint egy nagyon rossz klubban eltöltött este, aminek a végén még csajt sem vihetünk haza. Már csak valamelyik The Black Eyed Peas-tag hiányzik, mondhatnánk, de ha alaposan megnézzük a listát, a Zuper Blahq név mögött - mit ad isten - will.i.am-et találjuk. A kör bezárult.