Uszodák, strandok

Interjú Farkas Norbert alpesi sízővel
|
Az áprilisban huszadik születésnapját ünneplő Farkas Norbertnek még a műtőasztalon is egy cél lebegett a szeme előtt: kijutni a 2014-es szocsi téli olimpiára. A Felix Promotionnel együttműködő alpesi síző alanyi jogon szeretné kvalifikálni magát.
Ezért is nem akart törött kézzel felesleges kockázatot vállalni.
 
– Ha azt mondom, Szocsi… 
 
– Akkor egyéni kvalifikáció! Ott akarok lenni a 2014-es olimpián, és a fő célom, hogy nem országkvótát akarok szerezni, hanem alanyi jogon próbálok kijutni. 
 
– Mikor jutott először az eszébe, hogy sízőként legyen ott a téli olimpián? 
 
– Nem is emlékszem már rá… A 2010-es vancouveri keretben is benne voltam, akkor éreztem először, hogy tényleg kijuthatok. Az sajnos sérülés miatt nem jött össze, de Szocsiban nagyon bízom. Ami biztos, hogy már jó pár évvel Vancouver előtt megfogalmazódott bennem az ötlet, és a kanadai játékok előtt már maximálisan hittem benne. 
 
– Kicsit idegenül hangzik a kombináció, hogy alpesi sí, magyar versenyző és téli olimpia. 
 
– Azért elég sokan síelnek itthon, és hiszem, hogy egyre többen lesznek. Az elmúlt négy-öt év eseményei, illetve az a tény, hogy tavaly Miklós Edit megkapta a magyar állampolgárságot, sokat lendített rajtunk. Eddig az idén „ezer év után” Világkupa-pontot szerzett, mi, fiatalok is előreléptünk, láthatja mindenki, hogy fejlődünk. Minden országnak el kell kezdenie valahol, mi elindultunk felfelé, és remélem, egyszer majd a szlovákokhoz vagy a csehekhez hasonlóan mi is messzire jutunk. 
 
– Hogyan szövődött szerelem ön és a versenyszerű sízés között? 
 
– Véletlenek során. A család szeretett síelni, évente egyszer vagy kétszer eljutottunk Ausztriába. Nyolc-kilenc éves lehetettem, amikor elindultam amatőr versenyeken, jöttek az eredmények, élveztem, és az egyik csapat, a K2-Freestyle megkérdezte, akarok-e az ő színeikben versenyezni. Egyre jobban komolyodott minden, idővel már nem csupán egyszer-kétszer egy-egy hétre mentem síelni, hanem hónapokra. És szép lassan szerelembe estem. 
 
– Itthon, Magyarországon teljességgel elképzelhetetlen a versenyszerű síelés? 
 
– Főképp a hóviszonyok miatt sajnos igen. Nincs megfelelő edzés- és versenylehetőség, anélkül pedig nehéz. 
 
– Külföldön hogyan néznek a magyar versenyzőkre? 
 
– Az elmúlt egy-két-három év alapján mondhatom, hogy egyre inkább profikként. Azokon a versenyeken, ahol indulunk, a Fis-pontjaink alapján benne vagyunk a legjobb tizenötben, számítanak ránk, és dobogóesélyesekként kezelnek bennünket. Nincsenek előítéletek, ha van magyar csapat, az már nem biztos, hogy rossz. 
 
– Egy magyar síelőnek mi lehet a plafon? 
 
– Ugyanaz, mint egy osztráknak. Csak onnan könnyebb, az osztrákok több emberből válogatnak, meg tudják találni a legjobbakat, nálunk nem olyan széles a merítési lehetőség. De egy Világkupa-futamgyőzelem vagy egy olimpiai siker minden további nélkül nekünk is célunk lehet. 
 
– Pályafutása során végig külföldiekre támaszkodott? 
 
– Amikor elsőéves ifista voltam, hat éve, osztrák edzőm volt, aki ott született, csak németül és angolul beszél, és a helyzet azóta sem változott. 
 
– Ki mondja meg, hogy mikor mit tegyenek egy szezonban? Az edző, ön vagy a pénztárca? 
 
– A pénztárcára is figyelünk, egyébként pedig együtt beszéljük meg. Sőt, néha a szülőknek is van beleszólásuk, de nem szülőkként, hanem profi hozzáértőkként. Emellett az erőnléti trénernek is van beleszólása, vele közösen döntünk az alapozásról, a versenyek meg adottak. 
 
– A rendszeres Világkupa-indulókhoz képest hol tart? 
 
– Tőlük még messze vagyok. A következő célom, hogy a világ legjobb ötszáz síelője közé bekerüljek. Aztán egyszer majd a legjobb ötvenbe. Most, ha Világkupa-futamon indulok, azt tapasztalatszerzésből, a fejlődésem érdekében teszem. Még nem vagyok 20 éves, időben vagyok. 
 
– Reális cél, hogy rendszeres Vk-szereplő legyen? 
 
– Szeretném, ha az lennék, a hosszú távú céljaim között pedig szerepel, hogy a második futamokba is bejussak. A világ harminc legjobbja között szerepelni, na, az már tényleg szenzációs lenne. 
 
– Melyik a kedvenc versenyszáma? 
 
– A műlesiklás. Elsősorban technikai számokban, szlalomban és óriásban indulok, ebben az évben váltakozott, hogy melyiket szerettem. Most éppen a szlalom ment jobban, így azt kedveltem inkább. Ezért sem jött jókor a kéztörésem, nem tudtam igazából gyakorolni a szlalomot. Ott a kezem folyamatos kontaktusban van a kapukkal, ezt még nem bírnám. Most arra várok, hogy végre tökéletes menetet teljesíthessek. 
 
– Mikor jön el az ideje? 
 
– Próbálgatom, de még fáj a kezem. 
 
– Mennyire vetette vissza a sérülés? 
 
– Amikor eltört a kezem, arra gondoltam, semmi vész, három hét kihagyás, és mehet minden a régiben. Csak kicsit lassabban gyógyult a kezem, mint ahogyan számítottam rá. A baleset miatt már több mint egy hónapja nem az igazi a sízés. Fájnak az apró mozdulatok. Mondjuk még mindig jobb, hogy csak a kezem tört el, egy lábsérülés akár egy teljes évet is tönkretehetne. 
 
– Mindig csak a technikai számokról beszél. A lesiklás és a szuper-G nem is vonzza? 
 
– Kicsi vagyok hozzá, és keveset is tudnék edzeni. Ezekhez profi, lezárt pályák kellenek, meg öt-hat edző, akik folyamatosan a pálya mellett állnak, és lesik, nehogy „besíeljen” valaki. Nekünk erre, ennek a megfizetésére nem igazán van lehetőségünk, másokhoz pedig nem nagyon tudunk csatlakozni. 
 
F. P.
2012.03.14
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2014. december 21., vasárnap

Tamás
A kiállítás a 19. század végi és 20. század eleji otthoni és hivatásszerű hazai vendéglátás tereit mutatja be egy városi skanzen jellegét öltve, elsősorban enteriőrökön keresztül.
Három elkeseredett, különböző korú nőt (Ónodi Eszter, Csákányi Eszter és Törőcsik Franciska) egy esős éjszakán egymás mellé sodor az élet.
Karácsonyi ajándéktippek férfiaknak
Bukovics Martin
(Awesome Ends With Us)
Mindjárt itt a karácsony, de még mindig ötleted sincs mit vegyél Neki? Segítünk!
3
4
Kell-e még elemezgetni egy bor árát?
Ripka Gergely
(Táncoló Medve)
Talán már túl vagyunk azon, hogy egy bornak az ára tarkón vágjon minket. Facepalmozó-szkeptikusok úgyis lesznek mindig, ahogy kíváncsi hedonisták és rajongók is.
1
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2014
Ingyenes Műsorújság Kft. az Est Media Group tagja.