Az életmű nagyobbik felét a magyar olvasók számára gyakran ismeretlen krimik teszik ki. A kísértetek is egy ilyen Maigret-mentes pszichokrimi, a nyomozás helyett inkább a bűn elkövetésének pszichológiai vetületeire helyezve a hangsúlyt. A felütés a Columbo-filmeket idézi, az olvasó ugyanis már az első néhány oldal után tudja, ki a gyilkos, és újabb néhány oldalt követően pedig azt is, hogy kit ölt meg eddig, és kit akar még eltenni láb alól. Az igazán érdekes szál ebben az idegtépően feszült regényben nem is a jövő – a még el nem követett gyilkosság(ok) – hanem a múlt, vagyis az, hogy hogyan vált La Rochelle köztiszteletben álló kalapboltosa, Léon Labbé a regény számító, hidegvérű gyilkosává, mi vitte rá arra, hogy a felesége egykori zárdabeli osztálytársnőit megölje.
 
Mindennek tetejébe még bevándorló szomszédja, Kachoudas, a szegény szabómester is rettegve bár, de állandóan a nyomában van, mivel tisztában van azzal, hogy Labbé a gyilkos. Labbé hét gyilkosság elkövetését tervezi el, az utolsó meghiúsul, és ettől kezdve egyre szorul a hurok a kalapos nyaka körül, kapkodni kezd, kártyavárként omlik össze az addig is csak képmutatásra és elfojtásra épült látszat-élete. Simenon mesterien építi fel a szereplők bonyolult alá- és fölérendeltségi viszonyát (egyáltalán nem az a kiszolgáltatott, aki első pillantásra annak tűnik), és a Maigret-történetekben már megszokott virtuozitással teremti meg a jellegzetes francia kisvárosi miliőt. 
 
Agave Kiadó, 2280 Ft