...a mű megszületése előtti, közbeni és utáni állapotban is megmutathassa egy ügyes kéz.
 
Azt talán túlzás lenne állítani, hogy rengeteg festői film született, de azért bőven lehet sorolni azokat a műveket az Andrej Rubljovtól az A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretőjén vagy a Rajzoló szerződésén át a Leány gyöngy fülbevalóval-ig, melyek egy-egy festmény megszületésének körülményeit mutatták meg, de talán senki sem ment el olyan messzire ezen az úton, mint Lech Majewski. 
 
Az ezúttal nemzetközi stábbal dolgozó lengyel rendező és operatőr Pieter Bruegel Kálvária (máshol Keresztvitel néven ismert) című képét alkotja újra, egyszerre mutatva be a mű születésének körülményeit és élőszereplős, monumentális tablóként életre is kelti azt, illetve annak egyes szereplőit az eredetihez minden apró részletében hű módon. Az idősebb Bruegel (Rutger Hauer) mindennapjait látjuk, ahogy a festő minden hétköznapi mozzanatot magába szív, ahogy minden karaktert elraktároz agyában és vázlatai között, és ahogy a rendre felbukkanó megszálló csapatok kegyetlenkedésének tanújává válik – a polgárosodó Németalföld ekkor spanyol uralom alatt áll és az inkvizíciót nyögi –, majd ezek a mozzanatok rendre meg is jelennek a nagy végső kompozícióban, ami, valljuk be, lélegzetelállító.