Roberto egy apró vasáru-bolt tulajdonosa, kedvenc tevékenysége a zsörtölődés és a szőrszálhasogatás, hobbija pedig a bizarr hírek gyűjtése a helyi újságokból, de mi, rutinos nézők tudjuk, hogy pont az ilyen pokróc agglegénynek életébe tud a legkönnyebben beférkőzni egy kis napsugár, hogy kellően giccses képet vázoljunk a későbbiekről. Roberto ugyanis valahogy összeszed egy roppant szerencsétlen kis kínai mukit, akinek annyira nincs helyzetfelismerő képessége, hogy még hoszú idő után sem esik le neki, hogy Argentínában nem mandarinul beszélnek.
 
Az idegesítő jövevény aztán hősünknél talál kvártélyra, majd ha közvetlen módon is, de segít annak minden gondjára megoldást találni, ahogy ez lenni szokott. Ha leírásunkból kiérződik némi irónia, az csak a kissé klisészerű történetnek szól, maga a film meglepően jó, ami javarészt a főszereplő Ricardo Darín (A kilenc királynő, Aura, Szemekbe zárt titkok) érdeme, aki szikár, jól súlypontozott alakításával eléri, hogy a Kínai, elvitelre ne érződjön kínai gyártmánynak, ha szabad ezzel a szóviccel élnünk. Megjegyzem, a kis kínait alakító színész neve Ignacio Huang, vagyis nyilván az egész csalás, és nem egyenesen Kínából hozattak szereplőt! Ay, caramba!