Nem csodálhatjuk, hogy igen békés természetű, némi festészeti tálentummal is megáldott derék főhősünk nem bírhatja már ezt az örök hétfőt, és egyik reggel, ahelyett, hogy eldobná a gyárkapuban a blázt, rágyújt egy újabbra, s ettől remek ötlete támad: világgá megy. Előbb azonban meglátogatja beteg apját, kitől ugyan hamuban sült pogácsát nem, de az euró előtti boldog nemzeti valuták idejét idéző pénzköteget kap az útra. Az otthon faképnél hagyott család rendszeresen kapja a képeslapokat a kóborló családfőtől, ez azonban nem vigasztalja őket, mert a családfenntartó távozása miatt olyannyira megszorultak, hogy már a nagymama elrejtett kincsét is ki kellett ásniuk.Otar Joszeliani filmje 2002-ben a Berlini Filmfesztiválról Ezüst Medvével tért haza, s más fesztiválok közönsége is nagy izgalommal várta a grúz mester új opuszát. A rajongók nem is csalatkoztak az Élt egyszer egy énekes rigó, a Lepkevadászat, az Agyő, édes otthon! rendezőjében. Szokásos, szeretetre méltó formáját hozza, amikor lassan hömpölygő filmjét nagyon finom megfigyeléseken alapuló, szatirikus ötletekkel szórja tele. Szeretet teli görbe tükröt tart franciák, grúzok és olaszok elé egyaránt. Az Európai Unió is megkapja a magáét, amennyiben leginkább a dohányzás Európa szerte egységes regulái teremtik meg a hasonlóságot franciák és olaszok között. Talán nem is csodálhatjuk, hogy ezt látván hősünk is úgy dönt, ha már úgysem lehet rágyújtani, akkor ezt mégis csak legjobb otthon tenni, bolondos családunk körében.