Az utóbbi másfél évtizedben sikert sikerre halmozó (Toy Story 1-2., Szörny Rt., Némó nyomában) Pixar Filmstúdió alapító-főrendezője, John Lasseter ráadásul rajong az autókért, így most padlógázzal törhet ki a gyerekszobából, a hangyabolyból, a sikolygyárból, az akváriumból és a szuperhősök családjából. 

A Verdák bolygója első látásra egy kínai kisfiú szülinap előtti álmára emlékeztet: a Földet kizárólag autók népesítik be, akik többnyire emberi jegyeket viselnek, szemük pedig szélvédőjükön található. A korábbi Pixar-filmekhez hasonlóan most is egy párhuzamos világban járunk tehát, ahol Mások életét vizsgálva Magunkra ismerhetünk, és ahol természetesen mindenki rajong az autóversenyért. Különösen igaz ez Villám McQueenre, a Szelep Kupa legújabb favoritjára, aki rövid idő alatt a leggyorsabbak közé küzdötte fel magát. Akár a mesékben, Villám életében is egy végső próbatétel előzi meg a boldog győzelmet, csakhogy - akár a filmekben - ezt a bizonyos próbát nem csak a pályán kell kiállnia. Amikor a döntő küzdelemre igyekvő McQueen Kipufogó-fürdőben, egy poros kisvárosban ragad a 66-os út mentén, először menekülni akar, de hamar megszereti a városka esetlen lakóit, és a kisebb fordulatszámú életet - meg persze egy Porsche popsiját. 

A bájos történet mellé ezúttal is a Pixartól megszokott igényesség jár: a hátterek és fényvisszaverő felületek kidolgozottsága megdöbbentő, a tempó észvesztő - a nézőben felszökik az érzelmi olajpumpa.