A jó értelemben vett amatőr munka és lelkes színészi attitűd hozadéka egy szerethető és szórakoztató másfél óra, ami ugyan súlyos témát talált, de súlytalanul lehelte azt vászonra. Ezzel azonban nincs is semmi baj, talán csak a kapkodó kamera esetlen, néhol abszolúte ötlettelen képei kelthetnek fura rezonanciákat az amúgy egységet sugárzó vizuális-középhullámban.

A sztori origójában egy fiatal ételkihordó srác áll, aki a történelem nagyjainak megszállottja, eszményi mintaalakja Gavrilo Princip, akinek nevéhez az első világháborút kirobbantó eseményláncolat kezdeti tőrdöfése fűződik. A lelkes anarchista fiú névlegesen mindenképpen szeretné megélni az azonosulást, ezért mindenkivel Gavrilo-nak szólíttatja magát. A sors fura fintora elésodorja a biciklijén elbambuló Majkát, egy szolid, csendes kertész leánykát, aki éppen dinamitot csent szintén előkelően pszichopata apjától, és ezzel szándékszik felrobbantani a gaz pulóvercsempészek bandáját. Az ütközés katartikus élménye, a közös hullámhossz, valamint a hasonló világszemlélet összekapcsolja a két fiatalt, és együtt vágnak bele a nagy dinamitos-robbantós projektbe. Innentől az egész sztori fura csavart vesz, egészen groteszk és tragikomikus helyzetekbe hozva a két ifjú terrorista-palántát… 

Szóval nem rossz film ez, még ha néhol kicsit naiv, kicsit kapkod, kicsit kidolgozatlan is…