A Joszelianival csak most ismerkedők számára pedig talán úgy lehetne ezt a sajátos hangnemet jellemezni, hogy olyan ez, mintha egy hosszú, komótosan mesélt viccet hallgatnánk, ami attól izgalmas, hogy végig eldönthetetlen, lesz-e a végén csattanó vagy sem. Mindenesetre menet közben sokszor jókat kuncogunk, ezúttal egy miniszter kalandjain, aki - miután a néphangulat úgy alakul - lemondásra kényszerül. Bársonyszékét, sofőrös limuzinját, szép házát és fiatal szeretőjét elveszítve megpróbál visszatérni a minisztersége előtti életéhez, a bohém környékhez, ahol lakott, a régi ivócimborákhoz és szeretőkhöz. A visszatérés, ha nem is zökkenőmentesen, tulajdonképpen sikerül neki, amiben nagy segítségére van a kedves mamája is, akit a francia film legendás figurája Michel Piccoli (!) alakít. 

A film vicces és szürreális epizódok füzére, melyekben a Joszelianitól megszokott bohém életöröm pillanatai, illetve kifejezetten Bunuelt idéző képtelenségek követik egymást. A tanmese lényege pedig természetesen az, hogy a hatalomnál fontosabb, hogy élvezzük az élet hétköznapi örömeit, és műveljük kertjeinket!