- Kasszasikerek, hat gyerek, humanitárius munka… hogyan tudod mindezt összeegyeztetni?
- Nagyon élvezem ezt az időszakát az életemnek, mert látom, hogy sokkal többre vagyok képes, mint azt valaha is képzeltem volna. Egyszerűen arról van szó, hogy nem korlátozom magam egy dologra, hanem több mindennek válok a részesévé. A családom viszont mindenekelőtt áll. Semmilyen film nem lehet fontosabb, vagy tölthet el engem olyan örömmel, mint az, hogy apa és társ lehetek.
- Az Égető Bizonyíték az első filmed, amit a Coen fivérekkel készítettél. Milyen élmény volt a közös munka?
- Már évek óta próbálok bekerülni egy Coen-filmbe, úgyhogy amikor hívtak, boldog voltam, hogy benne lehetek az Égető bizonyítékban. Jó móka volt.
- Elég szokatlan karaktert alakítasz…
- Miután elolvastam a szerepem leírását és megtudtam, hogy kifejezetten nekem írták, nem voltam biztos abban, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem-e. Egy kicsit még mindig bizonytalan vagyok! Amíg nem láttam pár előzetest, az sem esett le, hogy a karakterem még mindig szűz, és úgy is hal meg… Ilyen mélységig tényleg nem láttam bele a szerepembe.
- Tetszettek a lycraruhák, amiket viselned kellett?
- Most is lycraban vagyok! (nevet)
- A filmben alakított karaktered egy edzőteremben dolgozik… te hogy állsz a fitnesztermekkel?
- Úgy, hogy nem járok ilyen helyekre.
- Nem aggaszt néha az, hogy a hírnévvel járó életmódod milyen hatással lehet a gyerekeidre?
- Azon szoktam aggódni, hogy milyen hatással van rájuk a rengeteg villogó fényképezőgép és a sok fotós, aki folyamatosan a nyomunkban van, valahányszor megpróbálunk kilépni valahonnan vagy beszállni egy kocsiba. Ez az, ami igazán idegesít. De a gyerekek annyira kíváncsiak és teljesen másképp látják ezt az egészet. Szerintük ez normális, ezért megpróbálunk nem idegeskedni vagy ingerültté válni előttük ilyenkor, mert ettől fenyegetve éreznék magukat. Most ez csak egy játék számukra.
- Nehéz elhinni, hogy volt olyan időszaka az életednek, amikor nem volt gyereked?
- Nem tudnám már elképzelni az életemet gyerekek nélkül. Mindent megváltoztatnak. Már semmi sem rólad szól, apának lenni egy sokkal magasabb szintű felelősséget követel, amit komolyan is vesz az ember. De ez mégsem kötelességnek tűnik, hanem valami olyannak, ami sokkal gazdagabbá teszi az életed. Részese akarsz lenni annak az élménynek, hogy a gyerekeid felnőnek, megtanulnak dolgokat.
- Nagyon sok jó ügyért harcolsz…
- A magam módján szeretnék tenni azért, hogy a világ jobb hellyé válhasson azok számára, akiknek a túlélésért kell küzdeniük. Ez az egyetlen jó a sztárságban: fel tudod hívni az emberek figyelmét és az idődet valami jónak szentelni. Az életem sokkal gazdagabbá vált azzal, hogy olyan projektekben vehettem részt, amelyek hatalmas mértékben és nagyon is konkrét módokon segítik az embereket. Olyan nagy elégedettséggel tölt el az, hogy ennek a folyamatnak részese lehettem, hogy kevésbé cinikusan tekintek a saját életemre. Nagyon fontos számomra, hogy a figyelmet magamról más ügyek felé fordítsam.
- A családoddal állandóan a világot járjátok. Bár most éppen Franciaországban laktok, hol van az a hely, amire otthonként tekintetek?
- Mostanában világpolgárnak tartom magam. Van néhány igazán gyönyörű otthonunk a világ legkülönbözőbb pontjain, ezért nagyon jól érezzük magunkat, bárhol is kell lennünk. Imádom, hogy akkor és úgy utazhatok, fedezhetem fel a világot, ahogyan csak akarom. Ez nagyon felszabadító érzés, amit mind imádunk az életünkben. Az idősebb gyerekek folyton azt kérdezik, hová repülünk legközelebb.
- Nem túl stresszes ennyi gyerekkel utazni?
- Egyre profibbak vagyunk ebben. Hihetetlenül fárasztó, másrészt viszont ez az életünk, és kiválóan megtanít arra, hogy hogyan ne pazaroljunk időt. Összepakolod az egyik gyerek holmiját, utána a másikét, hívod a sofőrt, megnézed, hogy az összes repülőjegy megvan-e… Ilyen sokat még életemben nem idegeskedtem, de bizonyos szempontból mégis élvezem ezt is.
- Szoktatok Angelinával veszekedni?
- Néha nagyon kiakaszt… bár általában csak politikáról szoktunk vitázni.