A szilánkosra tört mintákból, vagy csak a képbe váratlanul belépő elemekből építkező számokat a minimalista felfogástól a részletgazdag díszítettségig sokféle jelzővel lehetne címkézni, de a hiphop sokszínűségét jól illusztráló lemeznek erre nem feltétlenül van szüksége.

A kisebb hadseregnyi remix-szel dúsított lemezen a dalokat a már klisévé aszalt frekvencia-vadász tekergetésének zúgó hangjai kötik össze, és nagyjából itt is érnek véget a kiüresedett megoldások, mert Exile - megannyi zenésszel együttműködve - ismét izgalmasra variált dalokkal jelentkezik.

A west coast életigenlőbb gyökereiből, gondosan darabolt és sokszor váratlan fordulatokkal jutalmazó mintákból - a nyolcvanas évekbeli szintihangzástól a különféle elektronikus cuccokkal amorfra gyúrt hangokig - épül a néhol kimondottan élvezetes, legtöbbször pedig teljesen logikus összevisszaság. Az elektronika felé is el-elmozduló lemezen a Your Summer Song R&B-közeli hozzáállása, a Population Control (The Robots Remix) francia electróra emlékeztető robotjai vagy épp a Love Line szalonkonform alapjai adják a tulajdonképpen kicsit sem egy rendszerben működő lemez gerincét,  ez viszont ugye a koncepció része volt.

Talán csak egy darab, de méretes keserű pirulát kell Exile-nak lenyelnie, mert ha az album egészét vesszük, az elkészült remixek szinte kivétel nélkül szórakoztatóbbak és kreatívabbak, mint a lemezre került Manfredi-újrák.